Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
3. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszú távú tervezéséről
A regionális vízellátó rendszerek II. 331 ről már beszéltünk, így a linearitás, a folytonosság, a tiltó tarifák stb., de ezekhez további két hibaforrás csatlakozott. Az első hibaforrás onnan ered, hogy a beruházási elemek pénzügyi értékelésében, diszkontálástól eltekintve minden periódusban ugyanazzal az árrendszerrel számoltunk. így a fajlagos beruházási költségek lényegében függetlenné váltak a tervezési periódusoktól. Ehhez az is hozzájárult, hogy a periódusokon belül a beruházások ütemezését nem tekintettük döntési kérdésnek, mert a modell méreteit megtöbbszörözte volna, de akkor a diszkontálás a periódusok valamely meghatározott pontjáról (pl. közepeiről) vonatkoztatható, ami egyenértékű művelet a beruházási keretek felkamatolásával. így pedig a beruházási elemek fajlagos beruházási költségei mindhárom periódsuban megegyeznek, azaz pl. CMlOfkl = CM10fk2 = = CM10fk3. A beruházási elemek fajlagos költségeit a szervezési háló 22 — 23 tevékenységei alapján nyert költségfüggvények felhasználásával kalkuláltuk. A második hibaforrás a szállító művek speciális költségkalkulációjából ered. A nyomvonalakat ugyanis úgy tekintettük, mint amiket a modellnek kell összeállítania a tisztító, szállító és elosztó művek diszkrét kapacitású elemeiből. Ez lineáris modell esetén, a fajlagos költségek degresszivitása mellett arra vezethet, hogy a névleges kapacitások nem egyeztetődnek és a ténylegesen felhasznált kapacitásokon keresztül elszámolódó költségek irreálisak lesznek. Ilyen körülmények között nem lett volna célszerű az összes szóbajöhető nyomvonal változat szállító mű változatát külön költségminimum poligonnal jellemezni, hiszen az Ijjas féle (21. lábjegyzet) program költségkihatásai tízmillió Ft-os nagyságrendűek lettek volna. Ezért úgy döntöttünk, hogy megvizsgáljuk két vízszállító vonal összes szóbajöhető változatai alapján az összköltség, a szállítási távolság, a kapacitás és a nyomómagasság korrelációs kapcsolatát (a talaj minőséget meglehetősen egyneműnek találtuk). Mivel e kapcsolat eléggé szorosnak minősült a „költségminimum poligon" módszerrel előállított adatok alapján, meghatároztuk a két nyomvonal többváltozós regressziós függvényeit. Ezek a következők voltak: x 1 = 0,001x 2-0,028x 3 +20,802, ha s = 21 km és Xj = 0,02x a—0,346x 3 + 89,181, ha s = 39 km, ahol Xj az összes költséget, x 2 a kapacitást, x 3 a nyomómagasságol jelöli. Feltettük továbbá, hogy a vízszállító vonalak összes költségei arányosak hosszaikkal, ami indokoltnak látszik hasonló terepviszonyok esetében. így lehetővé vált a szállítási vonalak fajlagos beruházási költségeinek becslése. A becsléseknél a szervezési háló 19 és 21-gyei jelölt tevékenységeinek az eredményeit, a regressziós függvényeket és a lineáris interpoláció eszközeit használtuk fel. Ezek a problémák vetették fel az árrendszer fejlődésének követésére és az „előregyártott" nyomvonalak fogalmának bevezetésére vonatkozó elgondolásaimat. Az eredmények értékelése A többszörösen szűkített regionális modell 463x847-es méretű lineáris programozási feladatra vezetett. A feladat megoldását az Országos Vezetőképző Központ számítógépén oldottuk meg. A kapott eredményt sokoldalú vizsgálatnak vetettük alá. A numerikus modell megfelelt az alábbi követelményeknek:
