Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszú távú tervezéséről

326 Varga József A második modellváltozat, amit kidolgoztunk, az első bővített változata. A regionális forrásokat itt lokális forrásokkal egészítettük ki. Az ipari vízforrások lokális kategóriájában helyet kapott két speciális forrás, nevezetesen a regenerált szennyvizek és a víztakarékos ipari létesítmények (pl. Heller—Forgó féle hűtőtorony), mint források. Az első két modellváltozatnak az az alapelve, hogy „az igényeket minden helyen és periódusban ki kell elégíteni", megfelelt volna a követelményeknek, ha a vízhasználati igények és a társadalmi célok egyeztetve lettek volna. Ennek hiányában a „beruházási robbanás" elkerülése céljából, ami az első periódusban jelentkezett volna a múlt örökségének egy csapásra való felszámolásában, módosítanunk kellett az alapelvet. Az új alapelv így szólt : „Annyi igényt kell kielégíteni, amenynyire fedezet van és olyan sorrendben, ami megfelel az össztársadalmi érdekeknek." Ezeknek az elveknek megfelelően módosított modell tekinthető a harmadik változatnak. A második modellből indultunk ki. Bevezettük a kielégítetlen kereslet változóit. A változók értékét térben és időben szabályozni kellett. Az időbeli szabályozást pénzügyi mérlegekkel oldottuk meg. Az OVH dolgozta ki a periódusonként felhasználható beruházási keretet. A térbeli szabályozás eszközeként egy „büntető tarifa" rendszert alkalmaztunk a célfüggvényben a kielégítetlen kereslet szabályozására. A tarifákat differenciáltuk a települések súlya, a víz minősége, a fogyasztás időpontja (csúcs, nem csúcs fogyasztás) és a periódusok elhelyezkedése szerint. A tarifák arányaiban tükröződnie kellett volna a társadalmi céloknak, de meghatározásukban inkább csak a kitaláló (heurisztikus) mozzanatok érvényesültek. Teret engedtünk annak az elvnek is, melyet a vízügyi beruházásoknál érvénye sítenek. hogy bizonyos kapacitásokat megelőlegeznek a gazdaságosabb beruházási eredmények érdekében. Ha egy modell azonos árrendszerben méri a beruházásokat és a feltételek lineárisak, továbbá a módosított célfüggvény minimuma a cél, akkor a megelőlegezés elveszti gazdaságossági jellegét, helyette a periódusokra megszabott pénzeszközök mennyisége és a büntető tarifák együttállása válik kényszer tényezővé. Ez abban nyer kifejezést, hogy a modell büntető tarifái összemérődnek és a nagyobb veszteségek elhárításához szükséges pénzeszközök átcsoportosítódnak, kötöttségük ellenére a periódusok között és ez az átcsoportosítódás jelenik meg előrehozott beruházásként a modell megoldásában. Az első számításokat a „jelenleg érvényes árrendszerben" terveztük és a második számításnál gondoltunk kétcsatornás árral (a termelési típusú árral) dolgozni. Az árak arányváltozásaival és az árszínvonal növekedésével nem foglalkoztunk. A költségtényezőket a nulla évre diszkontáltuk, de ennek csak akkor van jelentősége, ha a beruházási keret és felosztása megfelelő realitással bír, tehát jól fejezi ki a társadalom céljait és teherbíró képességét, illetve ezek időbeli alakulását. A lehetőségek növelése érdekében lehetővé tettük beruházások meghitelezéssel való előrehozását a következő periódusok beruházási kereteinek terhére. Az összes hiteleket kamattal terheltük és volumenére felső korlátot szabtunk. A harmadik modellváltozat látszott az adott keretek között legalkalmasabbnak a numerikus vizsgálatok megkezdésére. A lineáris programozási modell szimbolikus felírásától eltekinthetünk, de megtalálható a már említett cím alatt.

5 5 Meszéna György, Orlóczi István, Szép Jenő, Varga Jázsef : Vízellátó rendszerek kiépítésének és fejlesztésének dinamikus tervezési módszere. VSZSZI. 1909. Sokszorosítás.