Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Lucien Duckstein-Chester Kisiel-Bogárdi István: Tavak dinamikus vízszintjének vizsgálata, különös tekintettel a Balatonra

Tavak dinamikus vízszintje 313 b) a másik a szél okozta maximális vízszintemelkedés, w(t), eloszlásfüggvénye. Ez a viharok által okozott károkat szabja meg (erózió, parti létesítmények kárai stb.). Az irodalomban számos példát találunk egyetlen tározó optimális üzemi rendjének kialakítására, ha véletlen jellegű hidrológiai inputot veszünk figyelembe. Ezért az áttekintés helyett összefoglalóan Burás legutóbbi átfogó munkájára hivatkozunk [1]. A tavakkal vagy tározókkal kapcsolatos legtöbb tanulmány nem vizsgálja azonban az üdülési tevékenységhez szükséges elegendő magas statikus vízállás, és a túlságosan magas vízszint, valamint a szél okozta vízszint-kilendülés és hullámzás fellépésének együttes hatását, amely utóbbi éppen az üdülési létesítményekben okozhat tekintélyes károkat. A legtöbb többcélú tározó üzemi rendje a statikus vízszint alapján határozza meg a vízeresztést, és az energiatermelés, vízellátás, árvízmentesítés, üdülés stb. célok között teremt optimális kiegyenlítést. Ebben a tanulmányban a dinamikus vízszint által okozott bizonytalanság figyelembevétele jelenti az újszerűséget. Először rövid leírást adunk a módszerről, majd bemutatjuk az eljárást, és néhány példát közlünk, végül a módszer általánosításáról és a további lehetőségekről számolunk be. 1. A Balaton sajátossága A Balaton a föld egyik olyan természetes tava, amelyről hosszú és kiterjedt hidrológiai adatok állnak rendelkezésre. Ez a tény, valamint az, hogy sekély vízmélysége és viszonylag kis vízgyűjtő területe miatt különösen érzékeny a vízszintszabályozásra, vezette a szerzőket arra a gondolatra, hogy az eljárást a Balatonra vonatkozóan mutassák be. A hidrológiai alapadatok ismertetése helyett csupán azt említjük meg, hogy az átlagos víz-kicserélődési idő alig több, mint 2 év. Ez is arra mutat, hogy a helytelen vízeresztés igen nagy károkat okozhat a tó vízgazdálkodásában. Ugyanakkor jól ismert, hogy a Balaton mentén élénk, gyakran viharos szelek /újnak, a szél által okozott hullámok rövidek, szabálytalanok, és 1 méternél magasabbak is lehetnek. A Balaton történetében sokszor találkozunk olyan feljegyzésekkel, amelyekben nagy viharok által okozott partmenti károkról számolnak be. Ez különösen akkor súlyos, ha magas statikus vízálláshoz (pl. tavasszal) adódik hozzá a vihar okozta vízszint kilendülés és hullámzás. Emlékezhetünk arra a néhány évvel ezelőtti tavaszi nagy viharra, amikor a siófoki Európa Szálló előcsarnokában térdig jártak a vízben. A Balaton vízszint-szabályozása kizárólag a siófoki zsilippel lehetséges. A tanulmányban havi maximális leeresztésként 200 mm tó vízoszlopot vettünk figyelembe. A Balaton szabályozásának stochasztikus dinamikus programozási modelljét a közelmúltban dolgozták ki [2]. Az eljárás a havi statikus vízszinteket veszi figyelembe, de a szerzők megemlítik, hogy a módszer továbbfejlesztéseképpen célszerű lenne az egyes hónapokban fellepő legnagyobb vihar által okozott károkat is figyelembe venni az optimális vízszintszabályozás megállapításához. Elsőként a havi statikus vizszintráltozásck. h(t). eloszlásfüggvényét vizsgáljuk•