Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
3. füzet - Korim Kálmán-Liebe Pál: A szentesi hévíztároló rendszer
'296 Korim К.— Liebe P. b) Kőzettani és települési viszonyok A hévíztároló rétegek kifejlődése A tulajdonképpeni hévíztároló rendszert Szentes vidékén, csakúgy mint a magyar medencében uralkodóan, a felsőpannon üledéksorozat 2—25 m vastag homok-homokkő rétegei alkotják. Ezek a porózus szakaszok agyagmárga rétegekkel váltakozva települnek és ún. többszintes-soktelepes hévíztároló rendszert képeznek. Fő alakbeli jellemzőjük a lepelszerü megjelenés, azaz kis vastagság s nagy oldalirányú kiterjedés. Az egyedi homok-homokkő rétegek, illetve folyadéktartalmuk összefüggése és közlekedése függőleges irányban mindmáig vitatott kérdés. Magukban az egyes fúrási szelvényekben a rétegtömörüléses (kompakciós) állapot következtében már az 1—2 m vastag agyagmárgaréteg is vízzáró sajátságú, de oldalirányban — ha kerülő úton is — az ujjasodó homokkifejlődés miatt fennáll a kommunikáció lehetősége. A felsőpannon hévíztároló homok-homokkő rétegek kifejlődése meglehetősen szeszélyes, szabálytalan s a rétegek nem színtállók. A földtani szelvények tanulsága szerint С6. ábra) nincs olyan homokréteg, sőt homokösszlet sem, amely nagyobb távolságban azonosítható lenne. Legtöbbször még az 1,5 km térközű fúrásokban sem azonosítható a homokosodás gyors oldalirányú változása miatt. Leggyakoribb megjelenési forma a változó kiterjedésű homok-homokkő lencse. Ugyanakkor hévíztermelési szempontból nagy jelentőségűek a porózus rétegek összeolvadásából kialakult összletek és kötegek, melyek rendszerint az intenzív homokosodással jellemzett szintek kísérői. Az összetett homok-homokkőtestek jelentős vastagsága (50— 150 m) és sokszor nagy oldalirányú kiterjedése (amely több km 2, sőt több tíz km 2 is lehet) nagyméretű hévíztároló rendszereket képvisel. Adott telepkifejlődési viszonyok mellett a 7. ábra szerinti áramlási típusok lehetségesek. Kőzetfizikai jellemzők A hévíztároló rendszer két legfontosabb kőzetfizikai paramétere a hasznos hézagtérfogat és az áteresztőképesség. A fábiánsebestyéni olajkutató fúrásokból származó fúrási magokon végzett laboratóriumi hézagtérfogat mérések alapján a következő átlagos effektív hézagosság értékek adódtak: — az 1000—1500 m-es mélységszakaszban 7 mérés alapján 28%, — az 1500—2000 m-es intervallumban 24 mérés után 21%, — a 2000—2200 m-es szakaszban pedig 8 mérés szerint 14%. Az áteresztőképességi értékeket ( К) közvetett számítási módszerekkel határozták meg, nevezetesen a rétegnyomásemelkedési görbék mennyiségi értékelése alapján. Megjegyzendő azonban, hogy az így nyert adat csak közelítő értékű. Az ilymódon kapott átlagértékek az alábbiak: — az 1600—1800 m-es szakaszban K i t, a g = 400 millidarcy — az 1800—2000 m-es szakaszban A' á ti a g = 265 millidarcy — a 2000 m alatti szakaszban K itU f, = 220 millidarcy A 2000 m alatt települő homokköveket helyenként vékony mikrorepedések és kőzetrések járják át.
