Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
3. füzet - Simó Tibor: Magyarország vízellátása
Magyarország vízellátása 283 Л nagy mennyiségű ivóvizet vásárló iparvállalatok a közüzemi ivóvízművel szolgáltatási szerződést tartoznak kötni. A szerződésben megállapított vízkontingens túllépésének mértékétől függően az alapdíj 25-szüröséig terjedő büntető vízdíj fizetésére kötelezhetők. A természetes vízkészleteket (a használt vizeket befogadó vízfolyásokat stb.) károsan szennyezőkkel szembeni bírság kiszabásának feltételeiről első alkalommal egy 1961. évi kormányrendelet intézkedett. A bírság nagyságrendjét, valamint a megengedett káros komponensek mértékét a kormány rendelete határozta meg. A szennyvízbírság rendszerét az 1964-ben megjelent új vízügyi törvény, majd 1968ban a kormány újabb határozata megszigorílolta. Eszerint a bírságolás első két évében a szennyezők csak alapbírságot fizetnek. A harmadik évben a szennyvízbírságot kétszeres, a negyedik évben háromszoros, az ötödik évtől kezdődően pedig ötszörös értékben kell kiszabni. Azok az üzemek, amelyek szennyezett vizeiket a közcsatornahálózatba vezetik, s ezáltal közvetve szennyezik a természetes vízkészletet, csatornabírságot kötelesek fizetni. A bírság nagyságrendjét a csatornamű vállalatok állapítják meg, a vonatkozó jogszabályban előírtak alapján. A gazdasági szabályozó rendszer kezdeti eredményei már mutatkoznak. Nagyban elősegítik a vezetékes vízellátás fejlesztésének alapjául szolgáló vízkészletekkel való takarékos gazdálkodást és e készletek minőségének védelmét. 3. Itejjionális vízellátó rendszerek A vízellátó művek gazdaságfejlesztésben betöltött szerepét és jelentőségét jól mutatja az, hogy az ipari forrásból származó 100 Ft nemzeti jövedelem (lásd I. táblázatot) előállításához Magyarországon ma átlagban kereken 2,0 ni 1 frissvíz és további 2,3 m 3 recirknláltatott víz szükséges (lásd III. táblázatot). Fokozza e művek jelentőségét az is, hogy a társadalmi fejlődés, a lakosság életkörülményeinek folyamatos javítása, a kulturális és egészségügyi színvonal emelése (lásd 1/c pontot) sem képzelhető el a vezetékes vízellátás fejlesztése nélkül. Mindezek előrebocsátása természetes hangsúllyal emeli ki a vízellátás gazdaságosságának fontosságát. A víz költsége hátrányosan befolyásolhatja a települések fejlődését, a városiasodás folyamatát. Ugyanakkor döntő befolyást gyakorolhat az új ipartelepítésekkel vagy más nemzetgazdasági fejlesztésekkel kapcsolatos elhatározásokra is. Valamely terület vízbősége vonzólag, a vízhiány taszítólag hat az új létesítmények telepítési helyének kiválasztásakor. A túl magas önköltséggel kitermelt és szolgáltatott víz meghaladhatja a nemzetgazdaság teherbírását, s így a társadalmi-gazdasági fejlődés gátjává válhat. Egy adott térségben a vízellátás gazdaságos megoldásának lehetőségeit a vízigények és a vízkészletek nagyságrendje, valamint azok térbeni elhelyezkedése és időbeni jelentkezése, illetve rendelkezésre állása határozza meg. A gazdaságossági szempontok elsődlegesen az adott térség helyi vízkészleteinek maximális kihasználását, a nagyobb távolságokról való vízszállítás lehetőség szerinti elkerülését kívánják meg. A fejlődés bizonyos szintjén a helyi készletek azonban gyorsan kimerülnek, megfelelő mennyiségben és minőségben a legritkább esetben állnak rendelkezésre. Az előbbiekből következik a különböző típusú vízművek, illetve vízellátó rendszerek racionális kiépítésének alábbi sorrendje:
