Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Jolánkai Gyula: Az árvédelmi töltéserősítések egyes kérdései

Hozzászólás 235 Ha a száraz térfogatsúlyt egyéb adat híján 1,9 Mp/m

3-re becsüljük, a vízszínesést az 5. ábra szerint inkább 0,3-nak mint 0,2-nek felvéve számítható: felvett: I: 0,3 0,2 (0,1) számított: <p: 47° 42° (39°) Eszerint a rézsű /3 = 26,5°-os hajlása a beépített homok természetes rézsűjétől elég jelentősen eltérhetett. A cikk bevezető része szerint a végzett kísérletek célja árvédelmi töltésekre vonatkozóan „... annak a kritikus vízmagasságnak, melynél a töltés talaja megindul ... a meghatározása." Ügy tűnik, hogy erre a célra' a cikkben közölt mérési adatok — túlmenően azon, hogy a (2) egyenlet nem felelhet meg a valóságnak — önmagukban sem használhatók, mert — a tisztán szemcsés talajból épült gátszelvény eléggé ritka a hazai védvonalakon, — gyeptakaró nélküli alvízi homokrézsű gyakorlatilag elő sem fordul, a gyepszőnyeg pedig gyakorlatilag jól szűri az egyes homokszemcséket, így gyepes rézsű bomlása nem a leírt módon következik be, — a cikk nem közöl olyan alapvető adatokat, mint a beépített homok természetes rézsűje, térfogatsúlya, vagy a kritikus vízszintkülönbségekhez tartozó alvízszint magasság (H

2) és kilépési magasság (a). A cikkben első olvasáskor a (2) egyenlet tűnt fel, melynek négyzetes összefüggése ellentmond a vízépítésben közismert, lineáris összefüggést ad6 L = H/C képletnek. Ennek számos változata ismert, az eredetileg műtárgyak alatti vízszivárgásra vonatkozó Bligh, Lane, Zamarin stb. képletek csak L számításmódjában, és ehhez tartozóan a talajfajtákra jellemző „C" értékekben térnek el egymástól. Tisztán empirikus módon, statisztikai adatfeldolgozással keletkeztek, elméletileg nem tekinthetők pontosnak. A gyakorlatban mégis szívesen használják őket egyszerűségük miatt, és azért mert állandójuk egy-egy természetföldrajzi terület számos olyan jellegzetességét (pl. a gát alatti fedőréteg adatainak szórását) is magukban foglalják, amit szabatos eljárásainkban még nehezen tudnánk „pontosan" számítani. Éppen gyakorlati elterjedtsége miatt érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni ezeket a képleteket. A „Palotás: Mérnöki kézikönyv" (IV. kötet 167. oldal, 143. ábra) ismerteti az „egyenes vonalú szivárgás vonalá"-nak módszerét. A mértékadó árvízszint és a felvizi rézsű metszéspontjából az alvízi rézsű körömpontjához húzott egyenes HJL' hajlására előírt számos külföldi értéket közöl, különféle talajokra, hazai átlagértéknek l:7,5-öt adva meg. Az „egyenesvonalú szivárgás" nyilván nem felel meg a szabadfelszínű szivárgás áratnképének — a H/L érték mégis jól jellemezheti a gátakban végbemenő szivárgást több esetben is: 1. Töltéseink zöme kötött, vagy részben kötött talajból épült. A veszélyes szivárgások az utóbbi évek árvizeinek számos helyszíni feltárása szerint nem a gát teljes tömegében, hanem egy-egy felül is zárt rétegben, a gát talpában, vagy az altalaj felső részében voltak észlelhetők. A mértékadó szivárgás így nem szabadfelszínű, a Bligh ... stb. képleteket — jobb híján — nyugodtan alkalmazhatjuk. 2. Tekintsünk két, geometriailag hasonló szabadfelszínű szivárgást: főkivitelt és annak homok-modelljét. Ha ezek azonos „k" szivárgási tényezőjű homokból épülnek, a két áramkép megfelelő pontjaiban azonos cm/s nagyságú sebességeket mérhetünk. Azonos lesz a homokrézsűt megbontó vízsebesség iránya és nagysága is. A H/L érték pedig — bár nem a szabad vízfelszín esését jelenti — de jellemző számértéket ad az egész áramképre. Ha mármost az azonos anyagú gátakat egymás modelljeinek tekintjük, akkor a H/L értékkel egy gát biztonságát elég jól jellemezhetjük, mert a szelvényalakok közti eltérések ebben kisebb hibát adnak, mint a talajok egyenlőtlenségei. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a felszínre kilépő szabadfelszínű szivárgásról ma már azt is tudjuk, hogy az áramkép — szinguláris pontja (i) miatt — kismértékben eltér attól, amit számítással, vagy pl. elektromos analógiával kaphatnánk. Azt azonban még nem tudjuk, ez az eltérés nagyobb lesz-e, mint a már említett talaj-egyentetlenségek elkerülhetetlen hatásai. Az eddigi adatokból minden-