Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Jolánkai Gyula: Az árvédelmi töltéserősítések egyes kérdései

Az árvédelmi töltéserősítések 219 hatatlan egységet képez. Árvízkor a vízgyűjtő területről lefolyó víztömeget a folyó úgy vezeti a tenger felé, hogy hullámterei megtöltődnek, és az árvízi meder egyes szelvényeiben az árvízi hozam annál kisebb értékű lesz, minél nagyobb a kapcsolatos hullámterek tárolási képessége. A mindenkori árvízi hozam — s ettől függően a kapcsolatos árvízszint — természetesen még sok egyébtől is függ, éspedig a vízgyűjtő terület domborzatától, annak nedvességi vagy átfagyott állapotától, az arra hullott csapadéktól, annak időszakos tározódásától (hó), a hóolvadástói, a vízgyűjtő terület növényborítottságától, a vízgyűjtő területen bekövetkező párolgástól és elszivárgástól, a folyóvölgy esésétől, az árvízi meder ellenállásától (benőttség, erdőborítottság) stb. A felsorolt számos tényező közül jó néhány változó, véletlen jellegű (átfagyottság, hórétegvastagság, olvadás üteme, csapadék mennyisége és intenzitása), és egy nagy „katasztrofális" árvíz kialakulása szempontjából számba jövő térség értékét csak igen ritkán éri el. Eme igen ritkán előforduló legkedvezőtlenebb értékek egyidejű fellépése okozza az elképzelhető legnagyobb árvizet, amely egy nagy folyónál a mi klímánk mellett becsülhetőleg 10 000 —100 000 évenként egyszer fordulna elő és víztömege — igen nagyvalószínűséggel — sokkal nagyobi» lenne az általunk a megfigyelések kezdete óta eltelt alig 100 — 150 év alatt észlelt legnagyobb árvízmennyiségnél. A fentiekhez kapcsolódóan érdekesnek ítélhető a hazai szakirodalomból idézni néhány megnyilatkozást: 1. Korbély József: A Tisza szabályozása (Debrecen, 1937) című müvéből idézzük a következőket: „A szegedi árvízkatasztrófa (1879. március 12.) után a kormány külföldi szakértőket hívott meg tanácsadás végeLt. Az adott tanács szerint a töltéseket emelni és erősíteni kell. A tiszai árvízszin emelkedés még nem érte el tetőpontját, hanem még nőni fog. Mily magasságra fog emelkedni, ezt megközelítőleg sem lehet meghatározni. Ügy látták azonban, hogy a határ nem állhat messze az 1879-ben észlelt magasságoktól." (Megjegyezni kívánom, hogy ebben az utóbbiban a bizottság tévedett, mert az árvíz tetőzések Szegeden Évek=1879 1881 1888 1895 1919 1932 1970 cm = 806 846 847 884 916 923 960) 2. Korbély József: Az árvizekről c. cikkében (Vízügyi Közlemények, 1915/1 — 3. füzet) a következőket írja: „A nagy árvizek ritkák, néha századok mennek el, amíg a régihez hasonló árvizek jelentkeznek" ezután leírja a párizsi 1910. évi januári árvizet, amely a város egyharmad részét elöntötte, noha 1886-ban volt egy hasonló árvíz, csak azt a védőművek kiépítésénél nem vették figyelembe. 3. Farkas Lajos: Néhány szó a tiszai védtöltések méreteiről c. cikkében (Vízügyi Közlemények, 1916. I. félév 1 — 3. füzet) megjegyzi: „Minthogy pedig az árvizek emelkedésének nincs határa..." szükséges lenne a szelvényerősítés. 4. Tellyesniezky János: A Tiszavölgy árvizei és ármentesítése c. cikkében (Vízügyi Közlemények, 1913/1. füzet) a következőket írja: ... „már számolni lehet a töltések ama legnagyobb méretével, amelyek mellett a területek árvédelmi biztonsága a jövő árvizeivel szemben is emberileg kielégítőnek mondható." „Az árvízgátak ezen legnagyobb — hogy úgymondjuk — végleges méreteinek megállapításánál azonban számolnunk kell a jövőben még várható esetleges magasabb árvizekkel is." „Arra a kérdésre vonatkozólag, hogy — emberi számítással — mily legmagasabb árvíz várható, ugyancsak több tanulmány áll rendelkezésre, melyek az eddig észlelt árvizek kedvezőtlen esélyeinek megfelelő csoportosítása alapján készített."