Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Gábri Mihály: Bulgária öntözései

210 Gábri Mihály lében 210/168 m-es területfoltokban alkalmaznak automatikusan emelkedő-süllyedő hidránsokai is. Egy-egy területen 38 db DMSz—30 szórófej működik (5—6,0 mm 0, nyomás 2—4,5 atm, fí = 13—19 m, [ = 9,3—11,74 mm/ó). A Tinkovo-Poroj rendszer felületi öntözése földbeépitett kisnyomású vezetékkel és műanyag hordozható berendezésekkel történik. A barázdahossz 120—400 m. Két munkás 80 l/s öntöző vizet kezel, ami 25 ha/8 ó fő teljesítménynek felel meg. Ugyanebben a rendszerben vegyes vezetékű, vontatott („kék nyíl") berendezés is működik. 1 munkás teljesítménye itt 8 óra alatt 60 ha. A zöldségesben alkalmazott teljesen beépített hálózat, automatikusan mozgó hidránsokkal DNSz—30 szórófejekkel egy munkás teljesítményét 250 ha/8 ó-ban irányozza elő. A rendszerek általános szerkezete: völgyzárógátas tározóból vagy folyóból való vízkivétel, nyílt csatornák, szivattyútelep a szívó oldalon rendszerint kiegyenlítő tározóval, földbeépített nyomóvezeték hálózat. A nyílt osztócsatornák trapézszelvényűek, rendszerint 8—12 cm vastag betonburkolattal. Egy-egy szivattyú teljesítménye: 0 = 100-120 l/s, H = 40-120 m. A földbeépített nyomócsőhálózat anyaga 80—546 mm 0 belső méretig azbesztcement, a nagyobb átmérőjé előfeszített vasbeton, vagy acél. Az azbesztcement cső üzemi nyomásbírása 10 atm. A teljesen beépített hálózat csöveinek 70%-a PVC. A szivattyútelepek mértékadó vízhozamát a maximális hidromodulusból határozzák meg. A csőhálózat nyomásveszteségét a legkedvezőtlenebb üzemi változatra, Shimemi képletével, 0,011 érdességi együtthatóval számolják. A víz átlagos sebességét a csőben 0,8—1,8 m/s között állapítják meg. A Novo-Szelo fürt nagy részében a nyomásközpontok rendszerint a környezet legmagasabb pontján helyezkednek el. Szivárgás elleni védelemként a kiegyenlítő tározóban és a nyílt csatornákban helyszínen készített (ritkán előregyártott) betonburkolatot alkalmaznak. A rendszerek automatikus működtetésére az utóbbi időben térnek át. Ennek megfelelően a Beli-Lom-rendszernél a víztározóból történő vízkivétel, a szivattyútelepek és a csatornahálózat átalakítása önműködő üzemre folyamatban van. Az automatika vegj

Tes rendszerű : az esőztető rendszert ellátó szivattyútelep kiegyenlítő tározója vízszintjének csökkentése riasztja a diszpécserállomást, ami viszont a tározó vízkivételi berendezését helyezi üzembe. A távközlő rendszer tervezésénél figyelembe veszik az időt, amely alatt a víz a szivattyútelepekig jut. így pl. a diszpécserállomás a tározóból való vízutánpótlás megszüntetésének elrendelésekor figyelembe veszi azokat a vízmennyiségeket, melyek a csatornákban a kiegyenlítő tározókhoz folynak. Az öntöző hálózatra működő szivattyútelep automatikája a fogyasztók igényének megfelelően működik. A Novo-Szelo-rendszer automatika nélkül épült. Később minden szivattyútelep és fő vízelosztóhely felső távvezérlésű, automatikus működtetését dolgozták ki. Ennek központja a főszivattyútelepnél levő diszpécserállomás. Jelenleg az alulról — a fogyasztó felől — való teljes automatizálás építési és szerelési munkái folynak. A nyomásközpontok automatizálása elvileg a nálunk használatoshoz hasonló. A főszivattyúk mellé most helyeznek el felező-, harmadoló, valamint alapnyomásfenntartó szivattyúkat. A teljesen beépített rendszerek önműködő liidránsait a szivattyútelep felől: felülről vezérlik. A rendszer minden telepén az üzemi jellemzők ellenőrzését — mely eddig az ügyeletes diszpécser feladata volt — a jövőben távközléssel végzik.