Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Gábri Mihály: Bulgária öntözései

Bulgária öntözései 193 A mezőgazdaságilag művelt terület 47 909 km

2 (a magyar megfelelő terület 63,4%-a), 43,1%-a az összterületnek (a magyar megfelelő érték: 81,3%). A mezőgazdaságilag nem művelt területből az erdőre 34 760 km

2 esik (1. ábra). Az előzetes becslések szerint a gazdaságosan öntözhető teriilet kereken 36 000 km

2 azaz a művelhető terület 75%-a. Időjárási szempontból az ország az atlanti- és a földközi-tengeri ciklonok, valamint az ezekkel kapcsolatban álló változó páratartalmú és hőfokú légtömegek bezúdulásának hatása alatt áll. Az atlanti eredetű ciklonok nagyjából egyenletesen lépnek fel az egész év folyamán, míg a földközi-tengeriek inkább a hideg félévben jelentkeznek. Mindez Dél-Bulgáriában nagy tömegű téli csapadékot és NyugatBulgáriában a kontinentális eredetű légtömegek betörését idézi elő. Végeredményként csaknem az egész országban kontinentális, a Fekete-tenger partvidékén pedig tengeri éghajlat az uralkodó. Az évi középhőmérséklet, ami a tájakkal, s azok magassági viszonyaival változik, 13 °C. A fagymentes időszak tartama 180—260 nap. A tenyészidő hőmérséklete lehetővé teszi a mérsékelt égövre jellemző minden növény termesztését, kibővítve ezeket az oly hőkedvelő növényekkel, mint a dohány, rizs, gyapot és szőlő. Az ország területén az átlagos évi csapadék 680 mm. A síkságokon, ahol a művelhető terület legnagyobb része fekszik, ez 400—600 mm-t tesz ki. A július és október közötti nyári csapadék eloszlása nagyon szabálytalan és mennyisége csekély. A nyári időszakban a jégverés és a kánikula gyakran előfordul. Tíz esztendőből 4 — 9 aszályos. Talajtípusok szempontjából Bulgária déli-, északi- és hegyvidéki sávokra oszlik. Az északi sávban a szemcsés szerkezetű, nagy víztartóképességű és nagy humusztartalmú csernozjom az uralkodó. A déli sávban gesztenye és csernozjomréti (hidromorf), a hegyvidékében pedig barna erdő talaj és réti talajok találhatók. Az ország talaj készletének 52%-a termőtalaj. Legindokoltabb az öntözés Észak-Bulgária szénsavtartalmű és csernozjom típusú talajain, valamint DélBulgária csernozjom-réti és gesztenyebarna erdőtalajain. Az a tény, hogy az egész országban, s főleg a síkságokon a legtöbb növény fejlődését a nedvesség hiánya zavarja, szükségessé teszi a lefolyó vizek szabályozását és öntözési célokra való felhasználását. 2. Vízkészlet és vízfelhasználás Bulgária vízkészlete korlátozott: kb. 2740 m

3/fő és év. Az 1967. évi 4093 millió nr'-nyi vízfelhasználásból 2793 millió m

3 felszíni, 487,8 millió m

3 Duna-víz és 823,6 millió m

3 felszín alatti víz volt. A legnagyobb vízfogyasztó 2625 millió m

3 mennyiséggel (64%-kal) ez időben az öntözés volt. Az alap vízkincset az ország folyói szolgáltatják. A hegyek forrásaiból erednek és főleg csapadékból táplálkoznak. A fekete-tengeri és az égei-tengeri vízgyűjtőhöz tartoznak. A folyók évi vízhozama 19 400 millió m

3. A bolgár folyók vízhozamának 16,8%-át a Marica adja, ezt a Sztrjama (13,1%), majd az Arda (12,2%) követi. Az összesen 496 nagy és kis folyó közül a nyári öntözési időszak 1 —4 hónapjában 178 időszakonként kiszárad. Ez a helyzet indokolja a lefolyást szabályozó számos tározó megépítését.