Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Benedek Pál-Hock Béla-Kádár László-Puskás Mária-Rymorz Pál: Vízminőségi értékelés a tervezett budapesti szennyvíztisztító telepek üzemi hatásfokának megállapításához

190 Benedek Pál, Hock Béla, Kádár László, Puskás Mária, Rymorz Pál Fel kell hívnunk a figyelmet arra a tényre is, hogy az adonyi vízlépcső bögéjében kialakulható vízminőségi viszonyok nagyjából hasonlítani fognak a Soroksári Duna-ág jelenlegi viszonyaihoz. így a távlatot tekintve már csak ezért sincs semmi értelme a dél-pesti szennyvíztisztító telepről elfolyó szennyvíz utóbbi időben szorgalmazott Nagy-Dunába történő átvezetésének. 6, Költségkihatások vizsgálata Az irodalomból rendelkezésünkre álló költségtényezőket a 11. és 12. ábrákon állítottuk össze [14]. Az ábrák diagramjain szereplő szimbólumok magyarázatát a VIII. táblázatban találjuk. A B

2 jelű teljes biológiai tisztítást nyújtó technológia ugyan 90%-os BOI

5 lebontási hatásfokot garantált átlagos városi szennyvízre, míg nekünk 85%-os hatásfok is elegendő, mégis — biztonságból — ennek a költségeit javasoljuk alapul venni, tekintve, hogy a szóban forgó budapesti szennyvíztisztító telepek 1980-ra épülnek meg és évi 2 —3%-os inflációs tendenciával továbbra is számolnunk kell a dollárpiacon. A dollár átszámítási kulcsa forintra ezen a gazdasági területen — többszöri ellenőrzés alapján — 30 Ft lehet. Fenti ábrákból tehát az adódik, hogy ha 3 egyenként kb. 1/

2 millió m

3/nap kapacitású tisztítótelepet építünk, akkor a beruházási költség 2,70 milliárd Ft, míg ha 1 db x/

2 millió és 1 db 1 millió m

3/nap kapacitású, tehát összesen 2 teleppel számolunk, akkor 2,55 milliárd Ft. A tisztítás teljes költsége (25 évi amortizáció figyelembevételével) ugyanakkor hasonló megosztás mellett 299 millió Ft/év, ill. 273 millió Ft/év értékben alakul. 7. Következtetések és összefoglalás A tanulmány célkitűzése az volt — ahogy az a címből is kiderül, hogy — a budapesti szennyvíztisztító telepek készülő terveihez „szükséges hatás/ok" értékeket szolgáltasson. a) Bemutattuk (1. I. táblázat), hogy a Rajkánál országunkban belépő Duna szerves szennyeződése átlag kb. évi 5%-kal emelkedik. Jelentős terhelés éri a csehszlovákiai mellékfolyókról (1. II. táblázat, 1. ábra), úgy hogy Budapest szennyvízterhelését már nem képes a folyó kiküszöbölni a déli határig. Magasabb az oxigénéhes szervesanyagok töménysége (BOI

5, kémiai oxigénfogyasztás) a kilépő mint a belépő szelvényben (1.2. és 2. ábrák), bár egészében, a magyar Duna-szakaszon alig haladja meg a BOI

5 és KOI az első vízminőségi osztály határértékét. b) A specifikus szennyezők (ammónia, fenolok, olajtermékek, detergens) tekintetében a belépő Duna már csak a második vízminőségi osztályba sorolható, sőt a fenolok koncentrációja egy nagyságrenddel meghaladja az első osztálybeli határértéket. A magyar Duna-szakaszon az említett komponensek koncentrációja a budapesti szennyvizek ellenére is határozottan csökken (1. 3. és 4. ábrák) és ezek tekintetében jobb minőségű vizet adunk át déli szomszédunknak, mint amilyet mi kapunk. c) Az előzőekben összefoglalt vízminőségi értékelés teljességre nem törekedhetett, mert a rendelkezésre álló adatsorok — a mintavételi pontok hossz- és keresztszelvényben elhelyezkedése, a mintavételek gyakorisága, valamint a mintavételi és analitikai módszerek inhomogenitása. továbbá a specifikus szennyezők vizsgálatának hiánya miatt a választott cél szempontjából — nem teljes értékűek.