Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Csoma János-Juracsik Gézáné-Szigyártó Zoltán: Árhullámképek előrejelzése a Dunán az átvonulási elmélet segítségével

Arhullámképek előrejelzése a Dunán lt volt arra, hogy a vízállás hullámképből a vízhozam hullámképet, illetve, hogy a transzformált vízhozam hullámképből a vízállás hullámképet meghatározzuk. Erre a célra az ismert, közelítő jellegű Qn

P=Qp [- 1 Ah összefüggést hasznájuk fel, ahol: O

n

p — nem permanens vízhozam, Q

p —- permanens vízhozam, i — átlagos fenékesés, w — átlagos levonulási sebesség, amelyet célszerűen az w=L/T

k (8) összefüggésből számíthatunk, ahol az előző jelöléseknek megfelelően L — a mederszakasz hossza, T

k — az előbbiekben meghatározott átlagos levonulási idő, Ah/zil — az időegységre eső vízállásváltozás. :!. Л kísérletek a) A kísérleti folyószakasz jellemzése A kísérleti folyószakasz kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy az hidraulikailag jól jellemezhető legyen. így — tekintettel arra, hogy az árvízi meder érdességi viszonyai és egyéb jellemzői nehezen határozhatók meg, s hasonló a helyezt ott, ahol folyószabályozások során kialakult holtmedrek, stb. vannak - egy olyan szakaszt kellett választani, amely egységes mederrel rendelkezik, s a számításokat célszerűen a mederben maradó vizekre kellett korlátozni. Így jutottunk tehát arra az elhatározásra, hogy vizsgálatainkat a Duna Nagymaros és Dombori-puszta közötti 188 km-es szakaszára, a középvízi mederben maradó árhullámokra végezzük el. E szakasz átlagos eséséül 7 cm/km vehető fel. Л kísérletek során az átlagos középvízhozam 2500—3500 m

3/s körül mozgott. Ehhez 0,64—1,50 m/s középsebesség, 2500—4000 m

2 szelvényterület, 400—800 m szelvényszélesség, 420—900 m nedvesített kerület, 3,8—6,5 m hidraulikus sugár, 4—7 m közötti középmélység tartozott. A folyószakasz felső részén elágazások vannak. Ezek közül a leghosszabb a 32 km hosszú szentendrei ág. b) Az alapadatok meghatározása Az átvonulási elmélet alkalmazásához szükséges ЛТ és Я paraméter meghatározása. A A paraméter meghatározásához szükség van a permanens vízhozamok függvényében a tározótérfogat és a legrövidebb levonulási idők összefüggésére. Ehhez megfelelő sűrűséggel felvett keresztszelvények, vízszintrögzítések és a vízmérceszelvényekben megbízható vízhozamgörbe szükséges. Ezeknek az adatoknak a jel-