Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Benedek Pál-Hock Béla-Kádár László-Puskás Mária-Rymorz Pál: Vízminőségi értékelés a tervezett budapesti szennyvíztisztító telepek üzemi hatásfokának megállapításához

Vízminőségi értékelés 175 szlovák UNDP project célkitűzései is mutatják. Reméljük tehát, hogy a Duna északi mellékfolyóin javulni fog a vízminőség. Mindenesetre a további vízminőségromlás, illetve a jelenlegi stagnálása csak akkor kerülhető el, ha igen költséges beavatkozásokat tesznek felvízi szomszédaink. Éppen azért, mert súlyos összegek előteremtéséről van szó, menthetetlenül elérkezünk egy a dunamenti országok közös érdekvédelmét célzó nemzetközi vízminőség szabályozó szerv létrehozásához, ahogy az pl. — eléggé elkésve — a Rajna esetében létesült. Egy ilyen közös akció keretében minden folyómenti állam elvárhatja, hogy egyenlő esélyei legyenek az egészséges Duna vízminőséget illetően, azaz, hogy a Duna teljes hosszában fenntartsák az első minőségi osztályt. A továbbiakban tehát abból kell kiindulnunk, hogy a Budapesti Felszíni Vízműhöz érkező Duna vízminősége az íz- és szagrontó anyagok, a különleges szennyezők tekintetében is első osztályú lesz. A legfontosabb vízminőségi paraméterek KGST-ben elfogadott határértékeit a már hivatkozott III. táblázatban közöltük. Megjegyezzük, hogy a fenol és fenol-homológok regisztrálása és íz-szagrontó hatásuk értékelése csakis az eddiginél differenciáltabban (és a jelenleg alkalmazott vizsgálati módszereknél bonyolultabbakkal) történhet. Addig, amíg ez a rutinanalizisekben keresztülvihető lesz, meg kell alkudjunk a „vízgőzzel illó fenolok" paraméterrel. Logikai sorrendben felmerülhet a gondolat, hogy amennyiben pl. Budapest felett az I. osztály határértékét már elérték a vízminőségi paraméterek, úgy egy „csepp" szennyező anyag sem érheti tovább a Dunát, hiszen ezzel már túllépnénk a határértékeket. Ez természetesen nem így van, mert a szervetlen ionok (sók) kivételével minden minőségi komponensben van több-kevesebb természetes csökkenés ún. öntisztító hatás révén. Jelen dolgozatnak nem témája az öntisztító mechanizmus vizsgálata, de általánosságban elfogadható, hogy az öntisztulás a fizikai, kémiai és biológiai folyamatok kombinációjából keletkezik, melyben tehát az adszorpciós, ülepedési, oxidációs, redukciós és fermentációs „műveletek" együttesen veszik ki részüket. Ennek a komplex folyamatnak most csak az eredményeivel törődünk és a fentebb ismertetett konkrét mérési adatok birtokában következtetünk az egyes szennyező komponenseknek az idő (vagy ha úgy tetszik folyási úthossz) függvényében történő csökkenésére. :t. Hudapest szennyvízterhelése A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Vízminőségi felügyelete által gyűjtött adatok 1969 — 72. évekre eső átlagértékéből a IV. táblázatban adunk tájékoztatást Budapest szennyvízterheléséről külön részletezve a bal és jobb parti szennyvízbevezetések összegezett vízhozamát és legfontosabb vízminőségi jellemzőit. A mintákat szárazidőben gyűjtötték, a csapadék okozta hígítás tehát nem befolyásolja a vizsgálati eredményeket. A szennyvizet 6, illetve 24 órás szüretlen átlagmintákból analizálták. Érdemes még feljegyezni, hogy a napi közel 1,1 millió m

3 szennyvízből 700 000 m

3 érkezik durva előtisztítás (hordalékfogás, rács) után a Fővárosi Csatornázási Müvek (CsM) kezelőtelepein át, 100 000 m

3 a CsM szabadkiömlőin (mind a jobb part mentén) és valamivel kevesebb, mint 300 000 m

3 az ipartelepek magáncsatornáin (melyből 260 000 m

3 a bal parton). Természetesen Budapest szennyvízterhelése állandóan emelkedik. A jövőt