Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Csoma János-Juracsik Gézáné-Szigyártó Zoltán: Árhullámképek előrejelzése a Dunán az átvonulási elmélet segítségével

Arhullámképek előrejelzése a Dunán lt paraméter jellemzi. A második és harmadik sorban szereplő kísérletek a tározódás • változás és a vízhozamok mátrixos kapcsoltán alapulnak. Ezt a módszert E. A. Graves dolgozta ki, s a bemutatott adatok a Mississippi Basin Modelra vonatkoznak [6]. A táblázat 4. és 5. sorában szereplő értékek a Muskingum módszerrel végzett előrejelzések eredményeit tartalmazzák [7]. E számítások a Duna Nagymaros— Dombori-puszta közötti szakaszán levonuló, s e tanulmány további részeiben részletesen is bemutatott (középvízi mederben maradó) három árhullám előrejelzésére vonatkoznak. Tekintettel arra, hogy az eljárás megbízhatósága erősen csökken a távolság függvényében, a teljes szakaszt három rcszre osztották, és a budapesti és dunaújvárosi vízmércék segítségével az előrejelzést szakaszról szakaszra haladva végezték el. A táblázatban szereplő utolsó öt kísérlet а С csoportba tartozik, így a nem permanens vízmozgás alapegyenleteinek különböző megoldási lehetőségeit veszi alapul. Ezek közül a 6. sorban szereplő értékek a T. J. G. P. Mcijcr, С. B. Yreugdenhill és M. de Vries [8] által bemutatott implicit megoldás digitális számítógéppel meghatározott eredményeit egy hollandiai csatornahálózattal kapcsolatban mutatják be. A táblázat 7. sorában bemutatott eredmény az alapegyenletek Taylor-sorral történő közelítésével adódott, s a San Joaquin folyó torkolati szakaszára vonatkozik, ahol az árapály is érvényesül, s így negatív vízhozamok is kialakulnak [9]. A következő, 8. sor is a San Joaquin folyóra vonatkozik, s a karakterisztikák módszerével történő számítás eredményeit mutatja be [9]. Az utolsó két sorban az alapegyenletek implicit megoldásával a Rajna folyó Bâle és Karlsruhe vízmérceszelvényei által közrefogott szakaszán a strassburgi és maxaui vízmércékre végzett előrejelzések eredményei láthatók [10]. Mindezeknek a ma kétségkívül élvonalba tartozó módszereknek természetesen legkülönbözőbb előnyei és hátrányai vannak, amelyek meghatározzák azokat a körülményeket, amelyek között azokat célszerű alkalmazni. Mindegyik megegyezik azonban abban, hogy az árhullámáthelyezés szabályos hibája 3% alatt marad. míg a szórás értéke ugyancsak közel azonos értékeket mutatva, kereken 3—6% között ingadozik. •J. Elméleti alapok Az átvonulási elmélet a folyó egy felsőbb szelvényében jelentkező árhullámképet (pontosabban vízhozamhullámképet) transzformál át az előrejelzés szempontjából érdekes alsóbb szelvénybe; olymódon, hogy a két szelvény vízhozamidősora közötti, T* о S7íe///es-integrállal értelmezett kapcsolatra támaszkodik; ahol: QL (0 — az áthelyezett vízhozam-idő függvény, Qo (T) — a

z ismeri, áthelyezendő vízhozam-idő függvény, dQu(T) — a Q

0(T) függvény T időponthoz tartozó függvénynövekménye, T — a felső szelvényben jelentkező vízhozamváltozás kezdetétől számított idő, * Az 5. old. (1) képletben, a 6. old. (5) képletben és a S. old. II. táblázatban az S betíik helyett — a matematika jelölése szerint — írott nagy S betű értendő.