Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
2. füzet - Danicska Lajos-Rácz Dezső: A vízgazdálkodás állóeszköz-igényességének vizsgálata
A vízgazdálkodás állóeszköz-igényessége 153 A vízgazdálkodás és a többi ágazatok kapcsolatai jól nyomon követhetők — és a vízdíjrendszer korlátai között értékben is kimutathatók — mindazokban az esetekben, amikor az ágazatba tartozó víztermelő-szolgáltató művek termékeit adják át a felhasználó ágazatoknak. A kapcsolatok sokkal jelentékenyebb része azonban nem jelenik meg az ágazatok között értékmozgásban megfelelő ár- és díjrendszer hiányában és a jelenlegi vizsgálati módszerek alapján rejtve marad. Az 1971. évi vízfelhasználásból a vízgazdálkodási ágazatba tartozó szervek értékesítése az összes felhasználás 41%-át teszi ki. Az ágazat társadalmi termékeiben csak ennek az értéke jelenik meg. A vízhasználatok 59%-át a felhasználók saját víztermelő berendezéseik útján állították elő, illetve szerezték be. Miután a víz azok közé a természeti javak közé tartozik, amelyek időben és térben egyenlőtlen elosztásban állnak rendelkezésre, az igények és a készletek közötti összhangot — az igények rohamos növekedése és a készletek gyakorlatilag konstans volta következtében — egyre növekvő ráfordítások árán lehet létrehozni. Az igények és a készletek időbeni és térbeni összehangolásának megvalósítására a vízgazdálkodás számos — a vizek lefolyását szabályozó — nagy értékű állóeszközt hoz létre és tart üzemben (tározók, vízátvezetések stb.). Ezeknek a létesítményeknek az állóeszközértéke a vízgazdálkodási ágazatban jelenik meg, eredményük azonban rejtve marad, az ui. hogy lehetővé tették számos vízhasználó számára a termelési folyamataihoz nélkülözhetetlen vízkivételt és vízhasználatot. Ezeknek a létesítményeknek az értékét elvileg fel kellene osztani a vízfelhasználás arányában a különböző vízhasználó ágazatok között és azok állóeszköz-igényességi mutatóinak kimunkálásánál korrekciós tényezőként figyelembe kellene venni. A vizek kártételeinek elhárítására szolgáló vízgazdálkodási létesítmények — árvíz- és belvízvédelmi művek, hegy- és dombvidéki vízrendezési művek — állóeszközeinek értékét elvileg azoknak az ágazatoknak az állóeszköz-igényességi számításainál kellene arányosan megosztva figyelembe venni, amelyek termelési tevékenységüket a védett területen fejtik ki. A megosztás alapja a védett területen felhalmozódó gazdasági érték megoszlási aránya lehetne az egyes ágazatokra jellemző kár-tényezővel súlyozva. Másik megoldásnak kínálkozik a vízgazdálkodási tevékenységek társadalmi termékeként az elhárított károkat tekintve kiszámítani az állóeszköz-igényességi mutatót (ezt a számítást a továbbiakban bemutatjuk). A folyószabályozási létesítményeket részben, mint a lefolyási viszonyokat módosító létesítményeket a vízhasználatokra, részben mint árvízmentesítési műveket a védett értékekre, részben pedig mint a hajózási utat létrehozó létesítményeket a közlekedési ágazatban kellene számításba venni. 3. A vízgazdálkodási állóeszközök állománya és annak megoszlása Л vízgazdálkodási állóeszközök túlnyomórészt az ágazatba tartozó szervek kezelésében, de jelentős részben a más népgazdasági ágazatokba tartozó szervezeteknél találhatók. A vízgazdálkodási célú állóeszköz-állomány népgazdasági ágak szerinti megoszlása az 1970. évi állapot alapján a következő:
