Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági szerepének hidroökonómiai elemzése

A víz társadalmi-gazdasági szerepe 147 Az ágazati gazdaságtanok egyike, a víz gazdaságtana (hidroökonómia) egyfelől a vízgadzálkodás fejlődése, másfelől a közgazdaságtudományok differenciálódása során jött létre. A víz gazdaságtana, a szocialista termelés végső célja, a társadalmi szükségletek lehető legkedvezőbb kielégítése érdekében a dialektikus materializmus szemléletével és módszerével vizsgálja: — a vízgazdálkodás gazdasági jelenségeit és törvényszerűségeit; — a vízgazdálkodás sajátos helyét és szerepét a népgazdaságban, a bővített újratermelés folyamatában; — az objektív gazdasági törvények és összefüggések érvényesülését a vízgazdálkodásban, többek között az értéktörvény, az áru-pénz kapcsolatok, a piaci mechanizmus, a gazdasági szabályozó eszközök működésének törvényszerűségeit; — a vízgazdálkodás szervezeti felépítését, korszerű gazdasági irányításának módszereit; — a vízgazdálkodási tervezés és a népgazdasági tervezés kapcsolatát; — a vízgazdálkodás sajátos, más népgazdasági ágazatoktól eltérő műszakigazdasági jellemzőit, a vízgazdálkodás hatását más népgazdasági ágakra, illetve más népgazdasági ágak fejlődésének hatását a vízgazdálkodásra; — a vízgazdálkodás különböző ágazatainak a vízgazdálkodás egészében elfoglalt helyét, fejlődésüket befolyásoló tényezőket, közöttük a minél előnyösebb munkamegosztás jellemzőit és feltételeit; — termelő-szolgáltató és védelmi tevékenységeknek, ezek megvalósításához szükséges álló- és forgóalapoknak társadalmi és gazdasági hatékonyságát; — a munkatermelékenység, az önköltség, a jövedelmezőség alakulását és az azokat meghatározó tényezőket; — elemzi a vízgazdálkodással összefüggő természeti és termelési folyamatok, valamint a társadalom víz iránti igényének kapcsolatát. b) A vízgazdálkodás ágazati csoportosítása A vízgazdálkodási műveletek igen sokrétűek, sokféleképpen csoportosíthatók. Trümmer Árpád a vízgazdálkodás feladatait három csoportba foglalta. Vízrendezésnek nevezte azokat a tevékenységeket, amelyek a vizek kártételeinek elhárítását szolgálják és vízhasznosításnak azokat, amelyek a víznek a mezőgazdaságban, az iparban, a lakosság ellátásában való felhasználására irányulnak. A harmadik csoportban a víztározás feladatait foglalta össze. A vízrendezéssel kapcsolatos vízgazdálkodási tevékenységet passzív, a vízhasznosítási tevékenységet pedig aktív vízgazdálkodásnak nevezte. A vízgazdálkodási szakágazatok korszerűbb csoportosítását mutatja az 1. ábra, amely ugyancsak hármas tagozódásban — vízkárelhárítás, vízhasznosítás, továbbá a vízkárelhárítást és a vízhasznosítást egyaránt szolgáló tevékenységekszerinti bontásban — szemlélteti a vízgazdálkodás feladatait. A vízkárelhárítást három csoportra osztja: 1. a víz romboló hatása elleni védekezés (árvízmentesítés, patakszabályozás, vízmosáskötés stb.), 2. a káros mennviségű vizek elvezetése (síkvidéki vízrendezés, lecsapolásstb.), 3. a víz tisztaságának megóvása.