Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági szerepének hidroökonómiai elemzése

A víz társadalmi-gazdasági szerepe 145 lis összehangolására irányuló tervszerű tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység. Ez a meghatározás kiterjeszti a vízgazdálkodás fogalmát a társadalom és a víz kölcsönös kapcsolatának tervszerű szabályozására irányuló tevékenységek összességére. Л vízgazdálkodás fogalmi körébe sorolja a tudományos és műszaki funkciókon túlmenően a vízgazdálkodással összefüggő gazdasági és igazgatási tevékenységet is. A vízgazdálkodás célja: — a társadalom víz iránti igénye és a természetes hidrológiai adottságok közötti eltérés kiegyenlítése egy meghatározott térségen belül; — a víz előállítása, feltárása, termelése, elosztása, a felhasználás helyére vezetése és elvezetése a növekvő szükségleteknek megfelelő mennyiségben és minőségben, időbeli és térbeli eloszlásban; — az élővilág, a társadalom anyagi és kulturális javainak megóvása a víz káros hatásaitól. Л vízgazdálkodás mint tudomány és mint a vízzel összefüggő gyakorlati műszaki-gazdasági-igazgatási tevékenység szervezésének és irányításának rendszere széles körű ismeretanyagot ölel fel. A gazdálkodás fogalmának lényege, bármilyen tevékenységre irányuljon is: a gazdasági műveletek céltudatos megszervezése a rendelkezésre álló anyagi javak és a munkaerő ésszerű, gazdaságos felhasználásával, a célok (eredmény) és a tevékenység (eszköz) legkedvezőbb viszonyának megteremtése vagy a legkisebb ráfordítással, vagy a lehető legnagyobb gazdasági eredmény elérésével a ráfordítások meghatározott szintje mellett. Ebből következik, hogy a vízzel való gazdálkodásban a víz elsősorban mint gazdasági tényező szerepel. Ezért a „vízgazdálkodás" mint tudományos diszciplína, mindenekelőtt a víz és a társadalom összefüggéseit, a víznek a gazdasági és társadalmi életben betöltött funkcióját vizsgálja. A vízgazdálkodás egyfelől a hidrológiára, közelebbről a műszaki hidrológiára és a hidrotechnikára mint természettudományi és műszaki alaptudományokra, másfelől a politikai gazdaságtanra mint társadalomtudományi alapra támaszkodik. A vízgazdálkodás — mint tudományág — három lőpillcre: — a természeti feltételek, a hidrológiai viszonyok, a természetes vagy már korábbi beavatkozásokkal módosított vízháztartási helyzet (műszaki hidrológia) és azoknak a törvényszerűségeknek ismerete, amelyek a nyugvó és mozgó víz viselkedését, anyagi tulajdonságait, élővilágát jellemzik (hidraulika, hidromechanika, vízkémia, vízbiológia stb.); — a természetes vízviszonyok módosítására alkalmazott műszaki eszközök, hidrotechnikai eljárások (vízépítés, vízgépészet, kémiai technológia, mérnökbiológia); — a termelési viszonyok és ezek alapján létrejövő objektív gazdasági törvények sajátos, ágazati jellegű megjelenési formái és hatásai (ágazati gazdaságtan), azok a társadalmi-gazdasági feltételek, amelyek befolyásolják a vízháztartás szabályozott rendszerének kialakítását. A hidrológia és a hidrotechnika a termelőerők, a politikai gazdaságtan és annak a vízgazdálkodásra alkalmazott ágazata elsősorban a termelési viszonyok oldaláról elemzi a vízgazdálkodást.