Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági szerepének hidroökonómiai elemzése

142 Dégen Imre vízkészlet ebben az időszakban e térségben (a szegedi szelvényben) az ország teljes hasznosítható felszíni vízkészletének csak 20%-a (190 m

3/s). A vízzel kapcsolatban felmerülő igénynek tekinthetjük nemcsak a vízfelhasználók által igényelt vízmennyiséget, hanem azt a társadalmi szükségletet is, hogy a vízfolyások és tavak vizét a parti területektől távol tartsuk, a fölös felszíni vizeket károkozás nélkül levezessük, a lejtőket az eróziótól megvédjük és a természetes vizek tisztaságát megóvjuk. 3. További lényeges ellentmondás származik abból, hogy a legsűrűbben lakott és legjobban iparosított területeken a vízigény fokozódásával egyidejűleg rohamosan növekszik a természetes vizek szennyeződése, ami korlátozza a felhasználható vízkészletet. Az emberi beavatkozás a vizek természetes viszonyaiba visszahat a természeti környezetre és sok esetben károsan befolyásolja a víz természetes újratermelési folyamatát, a bioszférát és a víz újrafelhasználhatóságát. 4. Az ellentmondások újabb csoportját azok az aránytalanságok jelzik, amelyek a vízjárás természetes ingadozása és a társadalom vízigénye közötti eltérés kiegyenlítéséhez szükséges anyagi-műszaki követelmények (vízi létesítmények, berendezések) és a rendelkezésre álló anyagi-műszaki eszközök között mutatkoznak. Ez az ellentmondás a vízgazdálkodás széles körű népgazdasági összefüggései folytán fékezheti a termelőerők tervszerű, arányos fejlődését. A megfelelő összhang a társadalom dinamikusan növekvő vízigénye és a vízkészletek közötti egyensúly létrehozásához szükséges anyagi-műszaki feltételek között a gazdasági fejlődés meggyorsításának egyik alapvető fontosságú tényezője. Ezek az ellentmondások nem lekiizdhetetlenek. A tervszerű vízgazdálkodásnak, a víz és a társadalom közötti kölcsönös kapcsolat szabályozásának fő célja éppen a jelzett ellentmondások feloldása. 2. A vízgazdálkodás tárgya és fogalma a) A vízgazdálkodás kialakulása, fogalma és tudományos alapjai Amíg a víz a „szabad javak" közé tartozott, vagyis a szükséglethez viszonyítva bőségben fordult elő, a vele való gazdálkodás igénye társadalmi méretekben nem jelentkezett. A vízzel való céltudatos, tervszerű gazdálkodást a természetes vízkészletek és a társadalom vízigénye közötti térbeli és időbeli eltérés, valamint a természet vízháztartása és a társadalom vízigénye közötti összhang megbomlásának veszélye tette szükségessé. Minél magasabb fejlődési fokot ér el valamely társadalom és minél kedvezőtlenebbek a természetes vízviszonyok, annál nagyobb lesz az eltérés a vízkészletek és a vízigények között — akár a kárt okozó vízfölöslegek, akár a vízhiány miatt — és mindinkább előtérbe lép a vízzel való tervszerű gazdálkodás jelentősége. Amilyen mértékben a víz a természet korlátlan ajándékából korlátozottan rendelkezésre álló természeti kinccsé vált, amely csak jelentős társadalmi ráfordítás útján állítható elő olyan mennyiségben, időbeli, térbeli eloszlásban és minőségben, hogy kielégítse a társadalom igényeit, rá kellett térni a víz közvetlen birtokbavételéről a víz előállítására, a természetes vízjárás módosítására, szabályozására, így alakult ki a vízzel való tervszerű gazdálkodás, a társadalom arra irányuló tuda-