Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

130 Könyvismertetés sérleti terv készült. A kísérletek a yemeni kormány által rendelkezésre bocsátott 20 ha-os kísérleti telepen (amelynek öntözési tervét a VÍZITERV a vállalkozás keretében készítette el) 1970 májusában kezdődtek el. A farm veteményes kertjében hazánkból kiszállított magokkal végzett eddigi kísérletek biztató eredménnyel zárultak. 2. Kálmán László ismerteti a VÍZITERV meliorációs tervezési munkáját Iránban. Az Iráni Mezőgazdasági Minisztérium megbízása alapján 1969-ben 6000 ha mezőgazdasági terület fejlesztésére vonatkozó tanulmánytervet készítettek. A tanulmányban az iráni féllel történő együttműködés alapján meg kellett határozni a mezőgazdasági üzem korszerű és komplex fejlesztéséhez szükséges műszaki létesítményeket, az öntözéses növénytermesztésre alapozott állattenyésztést és a szóba jöhető agráripari berendezéseket. Az iráni mezőgazdaság — a félsivatagi éghajlati viszonyok között — lakosainak élelmiszer-szükségletét csak nagyüzemi öntözéses gazdaságokban képes kielégítő mennyiségben megtermelni. Ilyen korszerű mezőgazdasági nagyüzem létrehozását igényelte az iráni sah a magyar szakemberektől a magyarországi utazásai során szerzett tapasztalatai alapján. 3 — 4. Gábri Mihály beszámol az India számára tervezett úszószivattyúkkal táplált öntözőberendezésekről. Az Indiai Központi Kormány Kereskedelmi Minisztériuma alá tartozó, Calcuttában működő Tes Board, megbízta a VÍZlTERV-et, hogy egy meghatározott teaültetvény területén készítsen öntözési tanulmánytervet. Az indiai megbízást megelőzőleg "a VÍZITERV több hegyvidéki szőlőöntözés tervét készítette már el és ezeken a helyeken bebizonyíthatóan jelentékenyen emelkedtek a terméshozamok. A teacserje-öntözés agrotechnikája közel áll a szőlőöntözéshez és ezért a tapasztalatokat itt is hasznosítani lehetett. •5. A Kiskörei öntözőrendszer főcsatornáival Dóra Tibor foglalkozik tanulmányában. A Tisza középső térségének öntözésbe való bevonása a Kiskörei Vízlépcsőre támaszkodó öntözőrendszerekben valósul meg. A kiskörei öntözőrendszerek részei a nagykunsági, jászsági és tározómenti öntözőrendszerek, amelyek tápvizét a Tisza Kiskörei vízlépcső feletti bögéje szolgáltatja. A nagykunsági és jászsági öntözőrendszer tápvizét gravitációs vízkivétel útján a Nagykunsági és Jászsági F'őcsatorna közvetíti. Az öntöző főcsatornák vízszállító kapacitását a hatásterületek belvizeinek részbeni levezetésére is igénybe veszik, és így ez a létesítményrendszer mind a vízszétosztás, mind a vízelvezetés komplex megvalósításában részt vesz. Az általuk szállított öntözővíz további szétosztását az öntözőtelepekig (a fogyasztó helyekig) az öntözőfürtök csatornarendszere végzi. 6. A Kiskörei vízlépcső tározóját Molnár Zoltán ismerteti. A Kisköre és Tiszalök közötti 120 km duzzasztott folyószakasz (böge) 40 km hosszú alsó, Kisköre —Tiszabábolna közötti része két helyen kiszélesedő hullámtér (Abádszalók és Poroszló térségében), amelyet a meglevő árvédelmi töltések között a duzzasztott víz majd elönt, és így tározóvá alakul. A tározótér hasznos térfogata kereken 300 millió m

3 (távlatilag kereken 400 millióm

3). A keletkező mintegy 127 km

2 felületű tó legnagyobb szélessége 6 km, átlagos vízmélysége telt tározó esetén 2,5 m (távlatilag 3,2 m). A hidrológiai vizsgálatok szerint a 300 millió m

3 tározótérfogat vízhozam kiegyenlítésével és a duzzasztás révén felszabadítható természetes vízkészlettel együtt a Tiszából 179 m

3/s legnagyobb vízhozammal jellemzett mezőgazdasági vízfelhasználás elégíthető ki az évek 80%-ában. Az így nyert kapacitás nagyobb része (143 m

3/s) a kiskörei öntözőrendszerek vízellátását, kisebb része (36 m

3/s) a Tisza és mellékfolyói vízkészletének növelését, vízpótlását szolgálja. 7. Herzog Henrik a kismagasságú tározógátakra vonatkozó hazai tapasztalatait fejti ki tanulmányában. Szerinte nem közömbös valamely tározógát szerkezete és építési költségei szempontjából a gát által lezárt tárolótér nagysága és a tárolt víz hasznosításának módja sem. E tényezők összefüggésben állanak egymással. Ismeretes, hogy valamely gát építésével járó költségek annál elfogadhatóbbak, minél nagyobb a tárolótér mérete és a zárógát építési költsége közötti arány, és minél intenzívebb a tárolt víz hasznosítása. Mindezek természetes következménye, hogy a gátakkal foglalkozó irodalom túlnyomórészt a magas hegységekkel rendelkező „nagy gátépítő" országok sajátos-