Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

EGYSZERŰ SEBESSÉGMÉRŐ KIS SEBESSÉGEK MÉRÉSÉHEZ MUSZKALAY LÁSZLÓ

1 A műszer kialakításának célja elsősorban az volt, hogy az ülepítő és derítő medencékben kialakuló kis sebességek mérésére megfelelő megoldást találjunk, és az is, hogy kis szelvényekben, laboratóriumi körülmények közt is működő, kis sebességeket mérő egyszerű műszert alakítsunk ki. Az ülepítő és derítő medencék tényleges áramlási viszonyainak ismerete a tervezési és kismintavizsgálati alapadatok ellenőrzéséhez és a helyes technológia kialakításához szinte nélkülözhetetlen. Ennek ellenére a feladatot eddig üzemi körülmények között megoldani megfelelő eszközök hiányában nem lehetett, legfeljebb közvetett mérési eljárások, illetve megfigyelések segítségével (átfolyási vizsgálatok, felszíni úszók stb.) következtetni tudtunk a sebességeloszlásra. Különösen derítő medencéknél, ahol igen fontos az iszapfelhő dinamikus egyensúlyának biztosítása, szükséges a tényleges sebességeloszlás meghatározása, hogy a megfelelő szabályozást el lehessen végezni. Ilyen célra nem elégséges az átfolyási vizsgálatokkal meghatározható átlagos sebességeloszlás ismerete, mert a sebességvektorok nagyságán kívül az egyes vektorok helyét is ismerni kell. A felszínen megfigyelhető sebességeloszlás sem jellemző, mivel az iszapfelhő lebegését, dinamikus egyensúlyát éppen a felszínen nem mérhető, a felszínre merőleges sebességkomponensek határozzák meg. A feladat ennek alapján az volt, hogy olyan sebességmérőt készítsünk, mely alkalmas a derítőkben kialakuló igen kis, néhány mm/s-os sebességek mérésére, lehetőleg kis méretekkel és mozgó alkatrészek nélkül, hogy az áramlást a műszer minél kevésbé zavarja és, hogy a jelenlevő szennyezések a műszer pontosságát ne csökkentsék nagymértékben. 1. Az alkalmas mérőeszköz kiválasztása Az ismertetett feladatra a hődisszipáción alapuló műszerek alkalmasak, melyek az érzékelőjük anyaga alapján két csoportba sorolhatók. Az első csoportba a fémes vezetők (hődrótos érzékelők) ellenállásának meghatározásán, a második csoportba a félvezetők (termisztorok) ellenállásának meghatározásán alapuló műszerek tartoznak. A két típus közül a hődrótos (hőfilmes) műszer kereskedelmi forgalomban kapható. A termisztoros sebességmérőket gyárilag nem állítják elő és a műszaki irodalomban csak elvi kapcsolási vázlatuk található meg. A két típus főbb műszaki jellemzőit, melyek alapján a feladatnak és lehetőségeknek leginkább megfelelőt ki lehet választani, a következőkben röviden összefoglaljuk. A hődrótos műszert elsősorban légnemű közegek áramlásának, és az áramlás pulzációs jellemzőinek meghatározására szerkesztették, mivel a hődrótos érzékelők stabilitása a vízben igen kicsi. Az érzékelő fejekben a hőfilmet gyakran kell cserélni, ami különleges, mikroszkópos hegesztőberendezést és begyakorlott műszerészt igényel. Ugyanakkor a mérőfejeket hitelesíteni kell olyan hitelesítőberendezésben, melyben a vízhozamot és a hőmérsékletet állandósítani kell. A hőmérséklet állandóságát a mérés közben is biztosítani kell, illetve külön berendezéssel kell a mérendő víz 1 — 2 °C —os ingadozása 1 Muszkalay László tud. főmunkatárs, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Budapest)