Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
1. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszútávú tervezéséről
A regionális vízellátó rendszerek 99 A régió komplex vízellátási feladatainak a megoldására szóbajöhető pénzeszközök mennyisége korlátozott. A finanszírozásban döntő szerepet vállal az állami költségvetés. Ezt figyelembe véve korlátozhattuk a mezőgazdasági vízellátás fejlődését egyenlőre globálisan. Ezt ki kell terjesztenünk a másik két kategóriára is. Globális korlátozással persze nem elégedhetünk meg egyik kategóriánál sem, mert a társadalmi célok periódusonkénti szabályozást is megkívánhatnak. Tegyük fel, hogy valamilyen módon már ismerjük az optimális vízellátó rendszert és megvalósításuk összes költségeit. A társadalmi célok alapján kialakulhatnak azok az arányok, melyek az egyes periódusokban meghatározzák a rendszer összes költségeinek fedezeti hányadát. Ilyen alapon már parciális korlátozások vezethetők be a rendszerre, sőt kategóriáira is. E kérdésekre még visszatérünk a célfüggvény megformulázása után. 2. A célfüggvény A bevezetőben azt mondtuk, hogy egy régió hosszútávú vízigényeit kielégítő komplex, gazdaságos vízellátó rendszer meghatározásával foglalkozunk. Az eddigi erőfeszítéseink az alrendszerek lehetséges diszkrét kapacitású elemeinek felkutatására és területi elhelyezhetőségére, valamint e változatokból felépíthető lehetséges, komplex vízellátó rendszerek összeállítási módozataira vonatkoznak. Foglaljuk össze ezeket az eredményeket. Tekintsünk egy három szintes síkrendszert. Helyezzük el gondolatban mindhárom szinten három-három terepasztalt. Az első szint terepasztalai feleljenek meg a szóban forgó régió állapotának 1970—1985 között, a másodiké 1985—2000 és a harmadiké 2000—2020 között. Helyezzük el gondolatban az első szint l-es, 2-es, 3-as terepasztalán a régió kommunális, ipari és mezőgazdasági vízellátására vonatkozó elemeket. így az első terepasztalon megjelennek a régió lokális és regionális vízkivételi, tisztító és ellátó művei, a különböző vonalvezetésű nyomvonalak, mégpedig a szóba jöhető összes diszkrét kapacitásszinten. Ezeket még kiegészítjük a fogyasztói igények valamilyen diagrammáival. A második és harmadik terepasztal hasonlóan népesül be az ipari, illetve mezőgazdasági vonatkozású elemekkel. Ha ezt a gondolatot mindhárom szinten végigvisszük, akkor egy horizontális és vertikális rendszert nyerünk. Ugyanazon vízminőségre vonatkozó vertikális terepasztalok képei :i fogyasztói igények méreteiben és az ellátó művek diszkrét kapacitás fokozataiban különböznek. További eltérést kapunk, ha az egyes szintekhez a megfelelő árrendszereket rendeljük hozzá. A horizontális és vertikális terepasztalok nem függetlenek, lia a lehetséges vízellátó rendszerek összeállítását tekintjük. A terepasztalok közötti összefüggéseket a már megfogalmazott matematikai modell írja le. A modell minden megoldása a terepasztal rendszer egy lehetséges állapotával jellemezhető, amennyiben leemeljük róla azokat az elemeket, melyek a megoldásban nem szerepelnek. De melyek nem szerepelnek? Amelyekre a matematikai modell „nem"-et mondott, vagyis amelyek változói nulla a értéket vették fel. így a lehetséges terepasztal rendszer állapotok könnyen jellemezhetők költségeikkel. 7
