Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

86 Börzsönyi A.—Starosolszky ö. 3. A szárnyvezeték vizsgálata. Elágazó rendszer vizsgálati módszere A teljes öntözőrendszer vizsgálatánál ismerni kell az egyes hidránsokhoz csatlakozó szárnyvezetékek vízhozameloszlását, amely számítógép segítségével az alább bemutatott módon szintén meghatározható. A módszer alapja a 4. ábrán látható. A matematikai modell lényege az, hogy az elágazó hálózatot fiktív zárt hálózatként fogjuk fel az ismert jelleggörbéjű vízkivételek áramlás- és nyomáseloszlásának meghatározása érdekében. A feladatot leíró nemlineáris egyenletrendszer iteratív megoldása pl. a „Cross" módszer alapján a fentebb bemutatott számítógépprogram segítségével is elvégezhető. t-a 2 3 4 5 6 7 8 9 4. ábra. Szórófejekkel felszerelt szárnyvezeték matematikai modellje Az egyes szórófejek hitelesített jelleggörbéi másodfokú polinommal (parabola) jól ábrázolhatók. Mivel eleve elágazó hálózatról van szó, a gyűrűrendszer felépítése a „Cross módszer" optimális konvergenciája érdekében esetünkben pl. az alábbi lesz: 1., 12, 3, 13, 2., 12, 3, 4, 14, 9., 12, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 21 ahol a számok az egyes ágak számjeleit, illetve tárolási sorrendjüket jelentik. Adott Q összvízhozam esetén az ágak vízhozamainak első becslése a szórófejeknél automatikusan: (4) is lehet, ahol n a szórófejek száma. Néhány számítás utáni kellő tapasztalat birtokában alkalmasan felvett eloszlással is indíthatjuk a számítást, ami az iterációs ciklusok számát lényegesen csökkentheti. Mindkét kezdőérték megadása könnyen programozható. A rendszer többi csőszakaszának kezdő vízhozama ezután az egyes csomóponti egyenletek megoldásából adódik. Nincs akadálya annak sem,