Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

NYOMÓCSÖVES AUTOMATIKUS ÖNTÖZŐ Ii E N1) SZER EK И ID R AUL IK AI PAR A M ÉTÉ HE I NE К VIZSGÁL ATA BÖRZSÖNYI ANDRÁS

1 és DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN

2 Az esőztető öntözőrendszerek elterjedése egyre nagyobb pontosságot követel meg a csőhálózat méretezésében. A rendszert tápláló szivattyútelepek automatikájának beszabályozása a csőhálózat hidraulikai viszonyainak szabatos ismeretét igényli, mert másként csak az üzem közbeni hosszadalmas műveletekkel lehet az üzemi sajátosságokhoz jól igazodó automatikát kialakítani. A Magyarországon elterjedt ún. félstabil rendszerekben (ahol az automatika a stabil részre terjed ki a hidránsokig, amelyekhez kézi mozgatású szárnyvezetékeket csatolnak) felmerülő feladatok a következők: — A tervezés érdekében ismerni kell a csővezetékrendszer súrlódási ellenállástényezőjét, mert az automatikus szivattyútelepek első fokozata nyomásra kapcsol. — A mértékadó helyzetben ismerni kell a szivattyútelepnél ébredő nyomást, illetve a rendszer eredő csővezeték jelleggörbéjét. — Olyan csővezetékrendszert kell kiépíteni, amely az öntözési igényeket képes az üzemrendnek megfelelően kielégíteni. — Különböző üzemállapotnál nyomon kell követni a csővezetékrendszerbeli vízeloszlási viszonyokat, illetve ismerni kell különböző vízelvételezésnél a szivattyúteleptől kezdve a nyomásviszonyokat (főleg erősen szegdelt hullámos terepen). — Különféle szórófejek és fúvókák (azaz különböző szórófej jelleggörbék), valamint különféle szórófejelosztás esetében ismerni kell a szárnyvezeték menti vízhozameloszlást a hidránsnál ébredő nyomás függvényében. Az ismertetett feladatok két alapvető csoportba oszthatók: 1. A helyszínen néhány jól megválasztott ponton végzett vízhozam- és nyomásmérés alapján meg kell határozni a csővezeték egyes ágainak súrlódási veszteségtényezőjét, amely a gyakorlati számításoknál a szelvény- és irányváltozásokból, szerelvényekből és elágazásokból származó helyi energiaveszteségeket is magában foglalja (ellenőrzési feladat). 2. Különböző vízkivételek és vízbetáplálás mellett meg kell tudni határozni a rendszerbeli nyomáseloszlást, vagy a nyomások felvétele mellett a vízhozameloszlást (méretezési feladat). A korábban kidolgozott számítógépes programok különbséget tettek elágazó (sugaras) rendszerek és körvezetékes (gyűrűs) rendszerek között. A gyűrűs rendszerekre terjedt el a közismert iterációs „Cross" módszer [1], amely a vízhozamokat fokozatos közelítéssel a csomóponti anyagmérlegek és energiamérlegek 1 Börzsönyi András oki. gépészmérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársa. -' Dr. Starosolszky Ödön mérnök, a műsz. tud. kandidátusa, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezető helyettese.