Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

80 Markó Iván 3. ábra. A fóliaszélek leerősítése a földmedencét határoló töltés koronáján. a = hátrahorgomjzás, b = feltöltéssel való terhelés, 1 = fóliaburkolat, 2 = homokréteg terhelés, 3= betonlap, 4 = fagerenda, 5 = horganijzóhuzal, 6 = karó, 7 = hegesztés, 8 = feltöltés len ülepedés következtében a fólia a rézsűkön lecsússzon. Az erre vonatkozó megoldások a 3. ábrán láthatók. Külön problémát okoz a fólia alatti levegő eltávolítása. Ha a kilevegőztetésről nem gondoskodunk, akkor nagy medencékben méteres léghólyagok keletkezhetnek a fóliaburkolat alatt különösen akkor, ha a medence magas talaj vízállású helyen talajvízszint-süllyesztés védelmében készül. Ennek kiküszöbölése érdekében a medencének 1—2%-os esést kell adni és ezáltal a beszorult levegő a fokozatos töltéskor kiszorul a burkolat alól. Egyébként, ha a medence talajvízszint-süllyesztéssel készül, akkor a tisztázóréteget 5 cm helyett legalább 10 cm vastagon kell leteríteni és ebben a homokos kavicsos rétegben egymástól 5—6 m távolságban folyamatos eséssel talaj csővonalakat kell helyezni. Ezeket a talajcsöveket a kilevegőztetés érdekében a rézsűn fel kell vezetni. Üjabban a kilevegőztetést úgy oldják meg, hogy a medence mélypontjain a fóliaburkolatra — tehát, ahol a levegőhólyag keletkezésének legnagyobb a valószínűsége — műanyagtömlőt hegesztenek és a tömlő szabad végét bóják segítségével felúsztatják a medence víztükrére, majd a kilevegőztetés után a tömlőt visszaengedik a medence fenekére. Az előzőekben ismertetett fóliaburkolatot a rosszul szigetelő beton-, téglavagy bitumenburkolaton is alkalmazni lehet javításképpen.