Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

78 Markó Iván A műanyagfóliát 250 °C hőmérsékleten sajtolás nélkül készítik és töltőanyagként nehéz földpátokat, krétát és szénport használnak. Az ilyen módon készített műanyagfóliát Nyugat-Németországban 2500 órán át ultraibolya sugárzásnak tették ki, továbbá 15 hónapig tartották -(-70 °C, illetve — 20 °C hőmérsékleten. A fólia szakítószilárdsága és nyúlása ezeknek az erős igénybevételeknek ellenére sem változott, sőt kissé még meg is növekedett. A műanyagfóliaburkolat ellensége azonban az ún. vörös alga (haemtococcus oluviális), amelyet a vízben álló cölöpökön, vízmedencékben a vízszint közelében figyelhetünk meg. Ez a veszélyes algafajta könnyen megtelepedhet a fólián a vízvonal közelében és a vízzel nyálkás filmet alkot, mely kiszáradás után erősen hozzáköt a fóliához és felemésztheti azt, ha az algacsomó többször egymás után keletkezik és újból kiszárad. A vörös alga okozta esetleges hibákat ragasztással egyszerűen kijavíthatjuk a fóliaburkolaton. A fóliaburkolat járhatóságának kipróbálása érdekében Nyugat-Németországban a 2 mm vastag fóliát kísérletképpen 400 m

2 alapterületen leterítették és összehegesztették. A fóliaburkolat fajlagos súlya 1,95 kg/m

2 volt. Az összefüggő fóliaszőnyeg alatt első esetben közönséges termett talaj volt, a második esetben pedig feltöltés, amire 15 cm vastagon finomkavicsot szórtak fel. A gumikerekes jármű a csupasz fólián mozgott. A 15—20 tonna súlyú gumikerekes nagy dömper 15-ször haladt végig a fóliaszőnyegen, közben újra és újra fékezett és újból megindult. A gépjármű járatás hatására a 2 mm vastag fólián semmiféle sérülés nem volt tapasztalható sem a csupasz, sem a 10—22 cm vastag kaviccsal letakart fóliaszőnveg nem sérült meg. Bár a fóliával burkolt területen a nyári tűző napfény vagy a téli fagyok és a gumikerekes járművek semmi kárt sem okoznak, mégis helyes, ha a fóliára védelmid 20—30 cm vastag szemcsés talajréteget terítünk. -A fóliaburkolat sávjait egymáshoz hegesztéssel, összecsíptetéssel, hideg vagy meleg ragasztással vagy egyszerű rálapolással lehet kapcsolni. Legbiztosabb módszernek bizonyult a termoplasztikus hegesztés. A forró levegővel való hegesztéshez legalkalmasabbak a 2 X 650 W-os vagy a 2 X 800 W-os kerekeken gördülő hegesztőautomaták. A hegesztés sebessége kézihegesztőknél 1,0 — 1,5 m/perc, gépi automatáknál eléri a 3 m/s-ot. A meleg levegővel való hegesztés azért is előnyös, mert az 500 fok hőmérsékleten kiáramló meleg levegőt mindenfajta időjárási körülmények között alkalmazni lehet. Ezen a hőfokon ugyanis a hegesztendő fóliafelület a forró levegő hatására teljesen kiszárad és gyorsan plasztifikálódik. A nyílt lánggal való hegesztés csak az 5 mm-nél vastagabb fóliáknál jöhet számításba és kezelése nagy ügyességet kíván. Bár a fóliát hidegen és melegen egyaránt ragasztani lehet, mégis a hegesztett kapcsolat jobbnak bizonyult, mint a ragasztott kötés. A hegesztett kapcsolat ellenőrzésére szikrainduktort alkalmaznak. A kísérletek azt mutatták, hogy a 2 mm vastag fóliát borító 20 cm-es védő földrétegen keresztül a növények nem képesek keresztültörni. Ha a növényzet kinőtt, akkor annak gyökerei csak a védő földrétegben helyezkedtek el, de nem törtek át a fóliarétegen. A sima vékony fóliaréteget a tapasztalat szerint a rágcsálók nem bántják. Különösen vonatkozik ez a rugalmas fóliaterítésre, amely kitér a rágcsáló útjából, ha az üreget készít a térszint alatt.