Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Bogárdi István: Árvédelmi töltések védőképessége szélnek kitett széles hullámterű folyókon

ÁRVÍZVÉDELMI TÖLTÉSEK VÉDŐKÉPESSÉGE SZÉLNEK KITETT, SZÉLES HULLÁMTERŰ FOLYÓKON с DR. BOGÄRDI ISTVÁN

1 Kisesésű, széles hullámterű folyók mentén az árvízvédelmi töltések műszakilag és gazdaságilag egyaránt helyes fejlesztési programjának kialakításához ismernünk kell az árvízvédelmi rendszer jelenlegi védőképességét. Ezt a védőképességet úgy kell meghatározni, hogy vegye figyelembe a rendszer hidrológiai, hidraulikai, talajmechanikai stb. jellemzőit és a korábbi árvizek tapasztalatait. Az árvízvédelmi töltés tönkremenetele, azaz a töltésszakadás legtöbbször a következő hatásokra vezethető vissza: — a töltéskorona szintjét az árvíz meghágta (ej), — a kedvezőtlen altalajviszonyok miatt buzgárképződés, talajtörés indult meg (e.,), — a töltésen keresztül áramló víz hatására a rézsűállékonyság megbomlik, töltéscsúszás keletkezik (e

3), — hullámverés a töltést elhabolja (e

4). A védőképesség megállapítására szolgáló modell a fenti tönkremeneteli lehetőségek elemzésén alapul. Az alábbi tanulmány célja bemutatni a modell néhány sajátosságát és részletesen elemezni a hullámverés okozta elhabolás (e

4) hatásának számbavételét. I. V védőképesség fogalma A töltésrendszer adott keresztszelvényében védőképességnek azt a legkisebb árvízi hatást tekintjük, amely — védekezés nélkül — éppen kimeríti a mű árvízi teherbírását [1]. A feladat tehát szelvényről-szelvényre kiválasztani a fentiekben részletezett négy hatás közül a legkisebbet, azaz a legnagyobb valószínűséggel előfordulót, és ezt tekinteni a szelvényre mértékadó értéknek. Az árvíz okozta káros hatások összefüggésben vannak az árvíz magasságával, de az árvíz időtartamával is. Ez azt jelenti, hogy nem mindig elegendő az árvíz tetőzési magasságának figyelembevétele, mert a fárasztó igénybevétel is előidézhet kritikus helyzetet [2]. Első lépésként az ,,e" hatások időbeli előfordulásának valószínűségi eloszlásfüggvényét, az F(e

1), F(e

2), F(e

3) és i'"(e

4)-et kell meghatározni, majd behelyettesíteni a szelvényre vonatkozó „e" értékeket, és az eloszlásfüggvények közül a legkisebb értékű adja azt az árvízi hatást, amely a legnagyobb valószínűséggel fordul elő, tehát a szelvényre mértékadó. Második lépésben statisztikai elemzést végzünk az árvízvédelmi szakasz mentén, azaz 1 l)r. fíogárdi István mérnök, az OVH Vizkészletgazdálkodási Központ osztályvezetője (Budapest).