Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Számitógép alkalmazása vízkormányzásra 465 mert folyamatos mérést biztosít és gyakorlati­lag duzzasztást eredményező műtárgyat nem igényel (14. ábra). Az adó- és vevőfejet a csa­torna burkolatában kiképzett kis vályúban he­lyezik el. A mérési mód vázlatát a lő. ábra mu­tatja. A mérés lényege az, hogy a kibocsátott ultrahangfrekvenciás jel „megérkezése" a vevő­fejben alapvetően a víz áramlásának sebességé­től függ. Az idő mérése megfelelő állandók figye­lembevételével adja a víz sebességét. Az elektronikus rész egy tokozott kisszek­rényben van és külön egységet képez az analóg­digitál átalakító. A mérőhöz még külön helyi regisztráló is kapcsolható. (A gondos tervezésre jeiíemző, hogy a központi adatgyűjtés mellett legtöbb mérőhelyen helyi regisztrálást is alkal­maztak.) A jelátvitelt a központhoz közel fekvő mérő­helyekről kábelen, távolabbi pontokról URH-n és mikrohullámon oldották meg. A modern lég­kondicionált üzemirányító központban nagytel­jesítményű antennák biztosítják az adatgyűjtést. A méréshelyek jeleit a központ automatikusan minden 5 percben „begyűjti" és rögzíti. Az üzemirányító mérnök a kijelzett értéke­ket ellenőrzi s megállapítja, hogy azok a betáp­lált programnak megfelelnek-e. A számítógépes automatikus irányítással a rendszerben az elő­írt vízszintet ±2 cm ingadozáson belül tudják tartani. A programtól eltérő értéknél vészjelzés ipari TV, amellyel a Tone duzzasztómű 15. ábra ségmérő Az ultrahangos vízsebes­működési vázlala. Jelölé­sek: P, = adófej, P 2 = vevőfej, 1 és 2 = ultrahangküldő és -fogadó, 3 = = frekvenciakeltő, 4 = időmérő, 5 = = számláló, 6 = memóriaegység, 7 = = analóg-digitális átalakító, 8 = jel­továbbító, 9 = helyi adatröyzítő van. Az üzemirányítást szolgálja az állapotát lehet áttekinteni. Különleges zsilipnyitásnál hangosbeszélő riasztja a duzzasztómű alvizén tartózkodó horgászokat. A vízminőség ellenőrzésére a csillapító elosztó medencébe nagy hálóban 20 féle, összesen mintegy 3000 db halat helyeztek el. Halpusztulás esetén azonnal meg­teszik a megfelelő óvóintézkedést. :!. A beruházás és fenntartás költségei A Tone folyó komplex rendezése és hasznosítása ma Japán legnagyobb vízügyi beruházása. A teljes költség 157 400 millió Yen. Ezen belül a Tone csatornarendszer 19 345 millió Yen, ami 53,6 millió USA dollárnak felel meg. A költségek megoldása: Tone duzzasztó- és osztómű 6 300 millió Yen Akisage duzzasztómű 2 050 millió Yen Saitama és Ora csatornák 3 200 millió Yen Musaghi csatorna 5 750 millió Yen Asaka csatorna 2 045 millió Yen Összesen: 19 345 millió Yen A rendszert 5 év alatt építették. A Tone csatornarendszer számítógépes auto­matikájának teljes költsége 200 millió Yen, ami a teljes beruházásnak csak 1,02%-a. Az automatikát, beleértve a számítógépet is a Fujitsu cég szállította, amely a kar­bantartást is végzi. A szállító cég tanította be az üzemirányító mérnököket 6 hetes speciális programozott számítógép tanfolyamon. Az üzemirányítók egy éves gyakor­lat után a rendszert teljes biztonsággal kezelik. Egy közülük, aki programozó tan­folyamon vett részt, a tervben lefektetett alapprogramokon kívül a gyakorlati igényeknek megfelelő újabb programokat is készít.

Next

/
Thumbnails
Contents