Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
A Duna felmérése 451 térkép) teljes határozottsággal látható, hogy a Duna keletkezését illetően egyáltalában nem egységes, hanem több kéregszerkezeti egységhez erősen igazodó (polystrukturális) folyam. Vannak ugyanis a Dunának paleozóos, sőt ópaleozóos, mezozóos és neogén szerkezeti egységekhez és mozgásokhoz kötődő, és vannak egészen fiatalon, a pliocénban, az új pleisztocénben, sőt a holocénben kialakult szakaszai. A folyamszabályozással foglalkozó mérnököket a legfrissebb fejlődési szakasz érdekli, mely a felsőpannontól az óholocén végéig tartó fejlődésmenet rekontstruálja (Mike К.). Kisebb mélységű fúrások segítségével különböző korú liordaléksávok övezeteit, valamint a Duna-vonal mentén ÉMy—DK-i csapású redők sorát mutatta ki. Kiváló eredménynek tartjuk a holocén kavicsrétegekben megállapított, 40 métert is megközelítő vetődéseket, amelyekből a Duna jobb partján évi 2 — 3 mm-es süllyedésre következtethetünk. Ez a megállapítás egybevág a megismételt szabatos szintezésekből számított helyi relatív süllyedések mértékével. A Duna kialakulásának különböző fázisait négy, nagy gonddal szerkesztett, igen szemléletes tömbszelvény mutatja be. A következő részben a szerző (Bendefy L.) a Duna mederalakulásait illető jelenkori kéregmozgások szerepével foglalkozik. A probléma megközelítése végett a rendelkezésre álló eléggé gazdagnak mondható geokinetikai mérési anyagot összekapcsolja a szeizmológiai megfigyelésekből származó makroszeizmikus adatokkal. A szintváltozási adatokból megszerkeszthető geodinamikus görbék a szeizmokin görbék futását követik. Az 1:1 250 000 méretarányú geodinamikus térképe szemléletesen és plasztikusan tárja az olvasó elé azokat a geokinetikai folyamatokat, amelyek a Dunának és a folyam egész dunántúli vízrendszerének jelenkori kialakulását és mederváltozásait megszabják. A geokinetikai vizsgálatok feleletet adnak arra a sokaL vitatott kérdésre: van-e egyáltalán É —D csapású Duna-törés. Kiderül, hogy a Duna jobb partján — Szentendrétől Apatinig — lényegében csupán relative emelkedésre, a bal parton pedig csupán relative süllyedésre valló szintváltozási értékek találhatók. Ez az éles különbség amellett bizonyít, hogy az É-D-i törés nemcsak a pleisztocénben mutatkozott aktívnak, hanem napjainkban is. A Nagymaros és Győr közötti Dunaszakaszon hasonló jelenség figyelhető meg: a folyam É-i partja menti síkság a D-i parthoz képest napjainkban is feltűnő módon süllyed. A mű IV. és egyben utolsó része áttekinti ( Laezay I.) a Dunáról készített vízrajzi felvételeket, majd a Duna-szabályozások egymásra következő munkálatait, részletesebben az utolsó 50 — 60 évben végzetteket, és paraméterekkel vizsgálja (Mike К.) a kanyarulatok fejlődését és e folyamatot táblázatos összeállításban tárja elénk. * * * Összefoglalóan megállapítjuk: a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a Vízrajzi Atlasz 11. sz. Duna-köteteivel (Bpest, 1971) európai viszonylatban kiváló teljesítményt ért el. A szóban forgó kiadvány tartalmilag és külsejében nemzetközi szinten is kimagasló érték, és az is marad mind a gyakorlati munkát végző vízimérnökök, mint a kutató hidrológusok és a geográfusok számára. A mű kiállítása magas műszaki színvonalat dicsér, az első osztályú kialakításért pedig a Kartográfiai Vállalatot illeti köszönet. írod AL О M 1. Irmédi-Molnár !.. : Lázár deák és térképe, Geod. és Kart. 10. évf., 177—179 old. Bpest, 1958 és uü: Lázár deák térképének problémája. Földr. Közi. 95. kt. 2—3. sz., 103—124. old. Bpest, 1971. 2. Nemes Klára (szerk): Cartographie Hungarica I. gyújt. 1. sz. lap. Bpest, 1972: iMzarus diac. : „Tabula Hungáriáé ad quator latéra per Lazarum... congesta... Anno Dni 1528". (Fac simile kiad.) 3. Bendefy L. : Lázár deák személye és térképe. Ld. a szerző akad. doktori értekezésében 88—118. old. Bp. 1970 és uü : Lázár deák személye. Geod. és Kart. 23. évf. 5. sz. 338—340. old. Bpest, 1971. 4. Fallenbiichl, '/..: Zur Geschichte der Ungarnkarte Л. Ch. Müllers (1709). Magyar Könyvszemle 85. évf. 2. sz. 141—147. nid. Bpest, 1969. 5. Marsigli, L. F. : Danubius operis prodomus. (Hely nélkül, 1700) és nő: Danubius Pannonico-Mvsicus. .. 6. kt. Hága és Amsterdam, 1726; 1741; 1944.
