Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
4. füzet - Balogh János-Erdős László: Az öntözési idényen kívüli csapadék hasznosulása
444 Dávid, L.—Dóra T.—Péczely T. hozzászólása — a szerző szerint — az alsó vezérlés elveszti értelmét és kár az automatikát létrehozó anyagi ráfordításokért. Ehelyett a vízhasználatok korlátozását javasolja. A szerző ez utóbbi megállapításával — bár nem tekinthetjük újnak — messzemenően egyetértünk, mivel ezt a kérdést már az első üzemelési tanulmány [Íj a vízkorlátozás kérdéseinél a szolgáltatói korlátozás körében tárgyalja, nyilván nem véletlenül. Ez az üzemi állapot tehát korlátozást kíván. Korlátozás azonban többféle módon valósítható meg. Egyik ilyen lehetséges mód az igények összehangolása. Sajnálatos módon azonban a szerző ennek tartalmát más oldalról közelítette meg. Az itt tervezett összehangolásnál ugyanis egyáltalában nincs szó arról, hogy az üzemtechnológiai rend ilyen esetben elő kívánja írni az igények előzetes összegyűjtését adminisztratív úton. Az összehangolás vagy úgy történik, hogy a rendszer egy-egy részét hosszabb-rövidebb ideig kiiktatják és a többi részen a fogyasztók nincsenek egyáltalában korlátozva, vagy pedig úgy, hogy a fogyasztók vízfelvételi kapacitását a rendszer teljes területén a szolgáltató részlegesen lezárja [2]. Mindkét esetben maga az atomatikus, alsó vezérlésű rendszer zavartalanul működik. Nem felesleges ráfordítás tehát az automatika bevezetése ebből a szempontból sem. Bevezetésének egyik legdöntőbb indoka amúgy is az, hogy távlatban a rendszer térségében nem log rendelkezésre állni kézi vezérlésű üzemelési módhoz (lényegében mindegy, hogy felső vagy alsó vezérlés) szükséges olcsó, szezonális és nagylétszámú munkaerő. A szerző által ezen erősen hangsúlyozott üzemállapot megítélésénél továbbá az előfordulás gyakoriságával is kell számolni. Erre maga a szerző is utal, de a gondolatmenetét célszerű továbbvinni és számszerű becslést tenni. Figyelembe véve ugyanis az öntözési igények — hazai körülmények között - változó jellegét, a teljes kiépülés után (15—-20 év múlva) 5 évenként fordulhat elő olyan nyár, hogy átlagosan 10—15 napig az igények meghaladják a vízszállító művek kapacitását, vagyis a művek élettartamának 2—3%-ában. Ugyanakkor — a szerző kiegészítéseként — figyelembe kell vennünk azt is, hogy a rendszer alapvető méretezése a vízkészletek szempontjából — mint említettük — a 80%-os évi tartósságú vízhozamokból indul ki. Tehát a teljes kiépülés után az évek 20%-ának nyarán mindenképpen számolnunk kell hidrológiai vízhiánnyal. Tekintetbe véve hazánkban végül a lefolyás (vízkészlet) és a vízigények közti negatív korrelációt, az elvégzett vizsgálatok tanúsága szerint, amikor a csúcsigények meghaladnák a rendszer műszaki kapacitását, akkor az alapvető korlátozó nem ez a kapacitáshiány, hanem a hidrológiai vízhiány. A rendszer működésének megítélésénél teliát nemcsak a szerző által említett két tényezőt (igény és kapacitás) kell figyelembe venni, hanem a harmadikat is (vízkészlet) és с három tényező optimumára kell méretezni. Ez utóbbit igyekezett megközelíteni a tervezés. A szerző által felvetett másik kérdés a vízszállító művek méretezése, amelyre javaslatot is tesz. Az említett számítási mód — véleményünk szerint — feltételezhetően a telepen belüli művek méretezésekor, szakaszos üzem esetén alkalmazható, de a szolgáltató rendszer csatornahálózatának méretezésekor, mivel nem veszi figyelembe a különböző dinamikus hatásokat (egyidejűség, kiegyenlítődés, időbeli eloszlás, különös tekintettel a napi megoszlásra stb.) ma már nem látszik indokoltnak. Az elmondottak a kiskörei öntözőrendszerek üzemtechnológiájának csupán néhány, elsősorban a vízkormányzással összefüggő kérdését érintették. Az üzemtechnológia teljes rendszerét bemutató tanulmány — a rendszertervezés többéves munkájának befejezésével összhangban — most készül el. II I V A TKÜZOTT T A \ и I. M Л N Y О К ÉS I H О D Л L О M 1. VfZITKHV: Üzemelési javaslat a vízszolgáltatás módjára és szervezetére. 19l>7 március. Sorszám: X-1.15.39/a (Tervező: Dávid L.—Dóra T.) 2. VÍZITERV: Az öntözőfürtök működésének technológiai tanulmánya а К i< körei Vízlépcső hatásterületén. 1970 június. Munkaszám: 13943. (Tervező: Dóra T.—Dávid !..—Kalmár Gy.— Füszter /.) 3. VÍZITERV: Az öntözőfürtök működésének technológiai tanulmánya. 11. kötet. A .1-111. fürt üzemeltetési rendszere. 1972 február. Munkaszám: 15943. (Tervező: J'ázelii T.—Dávid L.) 4. Dávid László: Az öntözőrendszerek vízfogyasztásának jellemzői a Tisza-völgyben. Vízügyi Közlemények, 1909 1. 5. Dóra Tibor: A kiskörei tározó vízgazdálkodási szerepe. Hidrológiai Közlöny, 1970/12. fi. Magyar Hidrológiai Társaság: Ankét a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszereinek tervezése kérdéseiről. Budapest, 1971. március 3. 7. Dávid László: AZ öntözőrendszerek vízigényének jellemzése és vízgazdálkodási vonatkozásai. Hidrológiai Közlöny, 1971/7.
