Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Balogh János-Erdős László: Az öntözési idényen kívüli csapadék hasznosulása

43(3 Balogh J.—Erdős L. b) Az öntözési idény, vagyis a tenyészidő alatti csapadékok hasznosulásának problémája nem ilyen egyszerű. Még akkor sem, ha az „E" elfolyás értékét itt is elhanyagolnánk. A hasznosulást ugyanis ebben az időszakban már a termesztett növényzet s nem, vagy legalábbis nem csak a talajban való tározódás határozza meg. A tenyészidő alatti csapadékoknak a növényzet által való hasznosítására nézve lényegében három elvi úton kaphatunk értékeket, éspedig a transzspiráció, a termesztett növényi szárazanyagba beépült víz és az evapotranszspiráció figyelembevételével. A témakörrel foglalkozó hazai és külföldi kutatók is ezen elvi utak egyikét vagy másikát követik. Negyedik lehetőség ugyanis nincs. Kissé részletesebben kifejtve: — A növényi transzspirációt egyedül hasznosult csapadéknak tekintő módszer alkalmazásakor minden egyéb vizet veszteségnek kell tekinteni, ami nem a növényzet lélegzőnyílásain át távozik a légtérbe. A transzspiráció értékeinek a környezeti tényezők különbözősége által okozott nagyfokú változékonysága, mérésének rendkívül nehéz volta miatt azonban a módszer inkább a múlt század végén és évszázadunk első felében volt korszerűnek tekinthető. — A növényi szárazanyagba beépült víz mennyiségének számbavétele — a csapadék hasznosulásának megállapításához — kétségkívül új gondolat. A .szárazanyag-tartalomba és szerves kötésbe épült H és О atomok mennyiségének meghatározása azonban nem egyszerű, s a kialakult értékek az elhasznált víztömeghez képest kicsinyek. A módszer nem terjedt el. Alig egy-két kutató alkalmazza. — Az evapotranszspirációnak, vagyis a termesztett növényállományokból pára alakban távozó víznek a meghatározásával az utóbbi két évtizedben kezdtek el foglalkozni külföldi és hazai kutatók. A módszer alkalmazásánál nemcsak a növényzet lélegzőnyílásain át távozó pára vízmennyiségét kell hasznosult csapadéknak tekinteni, hanem a talaj és a növényállomány felszínéről közvetlenül elpárolgó vízmennyiséget is. Veszteségnek, vagyis a csapadék nem hasznosuló részének csupán az a vízmennyiség tekinthető, amely a növénytermesztési térből (vagyis a gyökérzónából és az állomány légteréből) cseppfolyós állapotban távozik mélybe szivárgás és elfolyás útján. Az evapotranszspirációnak a tenyészidő alatti csapadékok hasznosulásához való alkalmazása mellett sok körülmény szól. Ezek a következők: — jól illeszthető az öntözési idényen kívüli csapadékok hasznosulásának elvi megfogalmazásához, — az evapotranszspiráció viszonylag könnyen mérhető, s a világszerte folyó kutatások eredményeként aránylag kis hibával számítható, s végül — magyarázatát adja a tenyészidő alatti kis csapadékok és öntözések (frissítő öntözés) hasznosulásának is stb. Fentiek előrebocsátása után részletezzük azokat a vizsgálatokat, amelyeket a különböző talajoknak az öntözési idényen kívüli, csapadékból való feltöltődésével kapcsolatosan a téma keretén belül az elmúlt években végeztünk, illetőleg végeztettünk.