Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Markó Iván: Árapasztó surrantófejek tervezése

30 Markó Iván Gr:ywienski-féle I. profil és a Creager—Scimeni-féle profil metszetében szereplő h* tényező az átbukó max vízoszlop magassága. Az ábrán megadott x és у értékeket A*-val kell szorozni. Az átbukáskor kontrakció keletkezik, az átfolyási szelvény területe csökken és az áramvonalak összehúzódnak. Az átbukáskor keletkező kontrakció legkedvezőbb értékét a gyakorlat szerint a Grzywiensky-féle II. profil szolgáltatja,, amelynek a felvíz felőli görbéje függőleges tengelyű ellipszis, alvíz felőli oldalon pedig у=0,5-x

1.

90 egyenlettel kifejezhető görbe határolja. A korszerű surrantófejet ma már nemcsak fix betonbukócsészeként alakítják ki, hanem a fix küszöbbe kézzel működtetett vagy automatikus működésű zsiliptáblákat is elhelyeznek. Ha a surrantónak 200 m

3/s-nál nagyobb vízmennyiséget kell átengednie, akkor szegmensgátakat is alkalmaznak, amire több példa van az NSZK-ban. A mozgatható zsiliptáblákkal felszerelt surrantófej nagyobb biztonságot nyújt mint a fix bukóéi és ugyanakkor csökkenti a bukóéi hosszát is. A mozgatható zsiliptáblák bukóéle általában megegyezik a fix gát bukóélével, tehát az átbukó vízoszlop magassága mind a mozgatható, mind a fixgát felett egyforma magas. A szegmensgátakat pedig úgy húzzák fel, hogy a szegmens belső éle a legmagasabb vízállással egyezzen meg. A homlok-, illetve oldalbukós surrantót Bretschneider szerint — a célnak megfelelően — többféle módon lehet alaprajzilag kialakítani (3. ábra). Ezek az alternatívák a homlokbukók esetében a cp központi szög nagyságában, a bukóéi és a surrantócsatorna szélesség arányában (bjb

u) és a geometriai formában különböznek egymástól. Leggyakrabban alkalmazzák a fúvóka formát (A/2) és a legyezőalakot (A/3). Ha az egyenes bukóéi hossza (A

x és A

2) nem elegendő, akkor a hosszabb íves bukóélt alkalmazzák (A

3 és A

e), és ha ez sem vezetne célhoz, akkor az íves bukóélbe még egy mozgatható táblát is beillesztenek (A

7). Nagyobb surrantok fejének kialakítása előtt modellkísérleteket végeznek és az alakot úgy választják meg, hogy a központi szög 9» S 40° a surraritó szélességének aránya a bukóéi szélességéhez képest pedig b

0~ 3 legyen. Homlokbukós módra kiképezett surrantófej bői több működik a világon. Mégis a gyakorlati élet azt mutatta, hogy az ilyenfajta bukócsésze megoldások nem teljesen veszélytelenek. Ha a nagy sebességgel átbukó víz koncentrikusan bele is talál a surrantócsatorna elszúkített torkába és a rohanó vízmozgásban keletkező igen kellemetlen reflexiós és interferenciás jelenségeket minimálisra csökkentjük, még akkor sem teljesen veszélytelen az energiaátalakítás. Csekély szerkezeti hibák (pl. a bukási helyen a fenék sérülése vagy a gátkoronán fennakadt uszadék) mindent elsöprő árhullámot okozhat a surrantóban. Ez a hullám továbbterjedhet a