Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Korim Kálmán: Nagymélységű porózus víztároló rendszereink jellemzői és működésmódja

Nagymélységii porózus víztároló rendszereink 391 7. Összefoglalás A magyar medence sajátos földtani felépítése és szerkezeti viszonyai következtében nagymennyiségű mélységi vízkészlet helyezkedik el a fiatal harmadkori porózus üledékekben. Feltárása az 1920-as években kezdődött, s a nagymélységű (800—2500 m), porózus víztárolók megcsapolása egyre fokozódik, különösen a földtani-hidrológiai szempontból optimális területeken. E mélységi vizek tárolóira és áramlási viszonyaira, valamint ezek vizsgálatára vonatkozólag tárgyaltakat az alábbiakban foglaljuk össze: 1. A mélységi vízkészletek túlnyomó része nem újul meg, vízutánpótlódás nem megy végbe, s a vízkitermeléssel vízkészletfogyasztás történik. A gazdaságosan kitermelhető vízmennyiség a víztartókban a földtani idők folyamán felhalmozódott telepenergia-készlet függvénye, melynek vizsgálatában a „tárolómérnöki" tudomány felismeréseit és módszereit kell alkalmazni. 2. Nagymélységű víztároló rendszereink működésmódját elsődlegesen a mélyföldtani és rezervoárviszonyok, vagyis a részmedencéken belül egymásra következő viszonylag nagykiterjedésű, de vékony, homok-homokkő alkotta többszintestöbbtelepes, zárt típusú víztároló rendszerek, valamint a kőzetfizikai viszonyok szabják meg. 3. E mélységi vizek áramlási viszonyait nagymértékben befolyásolják e vizek fizikai és kémaiai tulajdonságai, melyek sok tekintetben jelentősen eltérnek a felszínközeli és kismélységü rétegvizekétől. A víztárolók nagy mélysége, a magyar medence rendellenesen nagy geotermikus értékei, valamint a rétegvizekben oldott gáztartalom következtében e rétegekben jelentős természetes energiamennyiség raktározódott el. E rétegenergia-féleségek közül legfontosabb az oldott gáztartalom (CH, C0

2 és N

2), továbbá a hőkiterjedés, míg kisebb jelentőségű az összenyomott víz- és kőzeltömeg rugalmas kiterjedése. A gravitáció szerepe e zárt típusú víztartó rendszerekben nyilvánvalóan jelentéktelen. 4. A nagymélységü víztároló rendszereink általában „végtelen" kitérjedésűek. A heterogén, többszintes tárolórendszerek elkülönült hidraulikai egységeket képviselnek, jóllehet ezek áramlási jellege és viselkedésük nagyjából azonos. A mélyfúrású kutakkal megcsapolt tárolókban a potenciális energia felszabadulása a víz és a benne oldott gáz rugalmas kiterjedését, „térfogatáramlását" idézi elő. 5. A víztároló rendszerek korszerű termeltetésének előfeltétele a telepenergia mindenkori állapotának és a mélységi víz áramlási viszonyainak megismerése rezervoármechanikai és hidrodinamikai vizsgálatok alapján. Ezek egyrészt a vízkutakban végzendő műszeres alapmérésekből (rétegnyomás, réteghőmérésklet, kapacitás, áramlásmérésekből) és a víz fizikai-kémiai vizsgálatából, másrészt speciális rezervoármechanikai vizsgálatokból (kútinteríerencia, regenerálódás, vízkészletbecslés) állank. 6. Nagymélységű víztároló rendszereink korlátozott vízkészlete céltudatos és tervszerű telepenergia-gazdálkodást és optimális termelési módszereket és üzemmenetet követel meg. Az Országos Vízügyi Hivatal erre vonatkozó rendeletei hivatottak ezt megvalósítani.