Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Markó Iván: Árapasztó surrantófejek tervezése

ÁRAPASZTÓ SURRANTÓFE JEK TERVEZÉSE MARKÓ IVÁN

1 Tárolómedencék töltéseinek és a völgyzáró gátaknak az árvíz okozta meghágás veszélyétől való mentesítése végett a kárt okozó víztöbbletet árapasztó surrantón át vezetik le. Az árapasztó surrantó a 100 — 500 éves valószínűséggel előforduló katasztrofális árvizek esetében is megakadályozza, liogy a völgyzáró gát mögött a víz a megengedettnél magasabbra emelkedjen. A legmagasabban tárolt vízszint és a tárológát koronaszintje közötti különbséget biztonságnak nevezzük. Ez a biztonság a földből vagy kőhányásból készített tárológátaknál nagyobb (2,00—3,00 m) mint a betongátaknál (1,50—3,00 m). A német irányelvek szerint a biztonság a tárolóban keletkező hullámverésre tekintettel, 2,00 m-nél kisebb nem lehet. A völgyzáró gátak rendszerint nemcsak árvízvédelmi célokat, hanem komplex, többcélú vízi létesítmények szerepét is betöltik, amelyek gyakran egyszerre oldják meg a vízellátás, öntözés, kisvízhozam kiegyenlítés kérdéseit is. A völgyzáró gáttal általában minden alkalommal nem tudjuk a teljes árvíz mennyiséget felfogni, annak egy részét a tárológáton át kell engedni. Erre a célra jól beváltak a surrantós árapasztók. A XX. század elejéig a tárológátakat csak terméskő falazatból vagy betonból építették és ezeken a gáttesteken a felesleges órvíz csillapítómedencékbe átbukott. A közelmúltban a talajmechanikai ismeretek fejlődése és a korszerű földmunkagépek alkalmazása által lehetővé vált az igen nagy magasságú földből vagy kőtörmelékből készült gátak építése is, mint amilyen pl. a Szovjetunióban kivitelezett 323 m magas Nurek-tároló. A földből vagy kőtörmelékből készített tárológátakkal azonban együttjárt, hog}' a felesleges árvizet már nem lehetett többé a gáttesten közvetlenül átbuktatni, hanem a gáttesten kívül, annak bekötésein túl a csatlakozó lejtős oldalakban az alábbi módozatok egyikét kellett alkalmazni, éspedig — fix vagy mozgó táblás árapasztófejet hozzá csatlakozó nagyesésü, szabad víztükrű surrantóval, vagy — tárolótérben elhelyezett árapasztótornyot és a hozzá csatlakozó íves alaprajzú közel vízszintes nyomóalagutat (istolyt). Míg az első megoldással kapcsolatban elegendő tapasztalattal rendelkezünk, addig a második módozat ma még nincs tökéletesen kimunkálva, és így a következőkben csak a surrantós árapasztóval foglalkozunk. A surrantós árapasztó fejét alkotó bukócsésze az alaprajzban lehet, — a surrantó kezdeti felső szakaszának tengelyére merőleges, vagy — a surrantó kezdeti felső szakaszával párhuzamos. 1 Markó Iván mérnök, nyugdíjas, a Vízügyi Tervező Vállalat szaktanácsadója.