Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Korim Kálmán: Nagymélységű porózus víztároló rendszereink jellemzői és működésmódja

Nagymélységii porózus víztároló rendszereink 383 ahol a log t tényező már figyelembe veszi a vízkitermelés során fokozatosan megnövekedő áramlási útvonalhosszúságot, s a vízkitermelés okozta depresszió egyre növekvő sugarát, minthogy a vízutánáramlás fordítva arányos a depresszió sugarának logaritmusával, és c

h arányossági állandó. Az ún. térjogaiáramlás gyakorlatilag alkalmazott képlete állandósult vízszintes áramlás esetén az alábbi : 2hkAp q~ fllnrjr

ш ahol /i= rétegvastagság, к = áteresztőképesség, = viszkozitás, r

e=tápterület sugara, r

l

v = béléscső átmérője, s e képlet tulajdonképpen a Dupuit-formula változata. Г», Rezervoármechanikai és hidrodinamikai vizsgálatok A nagymélységű víztároló rendszerek eredeti (kezdeti), sztatikus, a termelés közbeni, dinamikus és a termelés szüneteiben levő, kvázisztatikus állapotát tárolómérnöki, rezervoármechanikai és hidrodinamikai vizsgálati módszerek segítségével határozhatjuk ineg. Gyulai Z. megfogalmazása szerint [6J a rezervoármechanika a tárolóban és a tárolt folyadékban a telep termeltetése során bekövetkezett fizikai és kémiai változások tudománya. „A tárolcmérnöki tudomány feladata a természetes folyadéktároló-rendszer belső felépítésének és kútrendszerrel szabályozható életfolyamatainak ismeretében az egész összelelt rendszer optimális gazdaságos kitermelést biztosító viselkedésének előrejelzése". A tárolómérnöki tudomány meglehetősen újkeletű, amelyet a szénhidrogén telepek hatékony leművelésére és a termelés fokozására irányuló törekvés fejlesztett ki. Kézenfekvő, hogy a kőolaj- és földgáztelepekkel közel azonos mélységben, környezetben és tárolókőzetekben elhelyezkedő víztároló rendszerek működését és viselkedését is a kőolajiparban használatos eljárásokkal vizsgáljuk. A kőolajipari kitermelési folyamatokat és telepfolyadek áramlási viszonyokat leíró alapegyenletek és képlelek egy része jól alkalmazható a víztároló telepek működésének jellemzésére. Ezen a téren elsősorban Everdingen, Hubbert, Hurst, Muskat, Pirson, Schillhuis és Scselkasev-Lapuk eredményeire és munkásságára kell támaszkodnunk [5, 7, 14, 15]. a) Alapvizsgálatok A nagymélységű víztároló rendszerek legfontosabb alapvizsgálati módszerei a következők: — rétegnyomásmérés és nyomásemelkedési görbe felvétel, — réteghőmérséklet-mérés, — vízhozam- és áramlásmérés, — a víz fizikai és kémiai vizsgálata, — egyéb mérések. - Vízügyi Közlemények