Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

3. füzet - Végváriné Bede Ildikó: A mérnöki biológia figyelembevétele öntöző- és belvízcsatornák tervezése és üzeme során

316 Végváriné, Bede Ildikó den csatorna létesítésekor meg kell valósítani. Mindezek érdekében kötelező érvényű rendeletekre lenne szükség. Lényeges szempontja kell legyen az öntöző- és belvízcsatornák tervezésének a rézsűvédelem érdekében létesített gyeptakaró, nádsáv vagy erdősáv karbantartásához szükséges közlekedési lehetőségek biztosítása is. Gazdaságossági vonatkozásban meg kellene vizsgálni a kisebb csatornák esetében szükséges, s több külföldi országban [13] jól bevált magajáró rézsűkaszák alkalmazási lehetőségeit (e rézsűkaszák üzeméhez elegendő mintegy 0,6 m-es útszélesség), nagyobb méretkategóriájú csatornáinkra vonatkozóan pedig össze kellene állítani a szükséges gépi munkákhoz biztosítandó feltételeket. Ezek a munkák már elkezdődtek [28], befejezésükig — mivel jelenleg nem állnak rendelkezésre erre vonatkozó megbízható alapadatok — a tervezés során a karbantartás érdekében szükséges közlekedési lehetőségek biztosítását külön szempontként nem lehet megbízható módon figyelembe venni. 2. Az üzem A partállékonyság érdekében megtervezett és telepített valamennyi biológiai védőelem csak megfelelő ápolási munka mellett felelhet meg rendeltetésének. A gyepápolás rendszeres kaszálásból és műtrágyázásból, szükség esetén gyomirtásból tevődik össze. Ubrizsy G. szerint a csatornarézsűk gyepfelületét a legelőkön bevált módon célszerű kezelni [4]. A kaszálás időpontjának helyes megválasztásával a gyeptakaró állapota, a gyepalkotók aránya az üzem során is befolyásolható. Ha valamely csatornarézsűn a tarackos aljfű például az évek során fokozatosan pusztul, aránya csökken, a kaszálásokkal meg kell várni, míg ez a fűfaj elhullatja a magját, s így újra elszaporodik. A más hasznos fajok terhére túlságosan elszaporodó gyepalkotók visszaszorítása és részben a káros gyomnövények irtása is megoldható a kaszálás időpontjának következetes előbbrehozatalával. Általában a gyeptakaró kaszálását 25 — 35 cm-es növénymagasság esetén célszerű végezni úgy, hogy a visszamaradó tarló magassága 6—8 cm legyen [10, 12]. A szükséges műtrágyázás mértéke minden esetben a helyi adottságoktól függ. Általában elegendő a tavaszi és őszi, tehát évente kétszeri N-trágyázás 350 kg/ha pétisóval, illetve lúgos kémhatású talajon kénsavas ammóniákkal. A vízügyi létesítményeken szükséges vegyszeres gyomirtási munkákra vonatkozó útmutató 1969-ben elkészült [18], ennek egyes előírásai a rézsűkön alkalmazható gyomirtásra érvényesek. Álapvető szempont a rézsűk gyomirtási munkáinak megszervezésében, hogy e területeken a gyomirtás szelektív legyen [1], csak olyan gyomirtószereket szabad alkalmazni, amelyek a rézsűállékonyság szempontjából káros karógyökerű növényeket irtják, de a hasznos gyepalkotókra veszélytelenek. A nádsáv fenntartásával kapcsolatos követelményeket Szarvas F. már említett munkája [10] foglalja össze. Ebből idézzük a következőket: „A fejlődő gyenge nádállományt a hullámzás kártételétől az első évben a tervezett üzemvízszintnél megfelelően alacsonyabb vízszinttartással, esetleg ideiglenes rőzse-, vagy nádművel védeni kell. A második tenyészidőben a vízszín az üzemi vízszín magasságáig folyamatosan emelhető úgy, hogy a fejlődő nád legalább 2—3 felső levélpárja a vízből kiemelkedjék.