Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

3. füzet - Horváth Imre-Juhász József-Szekeres Magdolna: A szűrési sebesség növelhetőségének vizsgálata zárt szűrőben

A szűrési sebesség növelhetősége 28 / ken. Megjegyezzük, hogy a 13. ábrán néhány pont jelentős mértékben eltér a kiegyenlítő egyenestől, éspedig az 50—60 m/h sebességhatárok között. Feltételezhető ugyan egy ugrásszerű csökkenés a szűrtvíz mennyiségében az említett határok között, azonban ennek további kísérleti igazolása lenne indokolt. A fentiekben bemutatott ábrákon látható hatásfok értékek a szűrési ciklusokra jellemző átlagértékeket reprezentálják. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a tisztítási hatásfok és az elfolyó víz lebegőanyag tartalma egy cikluson belül is bizonyos mértékig változik. Ennek szemléltetésére mutatjuk be a 14. és a 15. ábrákat. Látható, hogy a szűrő beindítása után néhány óráig a hatásfokok értékei kisebbek, majd viszonylag hirtelen javuló tendenciát mutatnak. Egy bizonyos időtartam eltelte után a hatásfokok csökkenő tendenciát mutatnak. Utóbbi jelenség valószínűleg a szenynyező anyagnak a szűrőrétegen keresztül történő áttörésével van kapcsolatban. A szűrési hatásfok változásainak az ábrán bemutatott jellege egyébként összhangban van a különböző szerzők kísérleti eredményeivel [2, 10]. b) A nyomásviszonyok vizsgálata A szűrőréteg belsejében kialakuló nyomásviszonyok hidraulikai szempontból alapvető szerepet játszanak bármely szemcsés közegen keresztül történő áramlás esetében. Ezért a nyomásveszteségek meghatározása a szűrő üzeme szempontjából jelentős tájékoztatást és ugyanakkor üzemi, szabályozási irányértékeket ad. Esetünkben pl. részben éppen a teljes nyomásveszteség (maximum 5 kp/cm

2) alapján határoztuk meg a szűrési ciklus időtartamát. A másik irányadó szempont volt a szűrt víz lebegőanyag koncentrációjának felső határértéke (20—25 mg/l), amelynek túllépésekor megkezdtük a szűrő visszamosását. A nyomásviszonyok pontos feltárása céljából a szűrőoszlop különböző magasságú pontjaiban manométereket építettünk be. Ugyanakkor egy-egy manométerrel mértük a szűrőre ráfolyó és onnan elfolyó víz nyomását, amiből számítható a berendezésre vonatkozó Ap teljes nyomásveszteség. Üzemi szempontból éppen az utóbbi érték alapvető jelentőségű. (Megjegyezzük, hogy a beépített manométereket 1-től 9-ig tartó sorszámmal jelöltük. A Z)p,_

;- jelölés pedig az í'-edik és a /-edik manométereken leolvasható nyomások különbségét jelenti.) A 16a — e ábrasorozaton bemutatjuk a szűrési sebesség és a teljes nyomásveszteség kapcsolatát. Látható, hogy a szűrési sebesség növekedésével a nyomásveszteség növekszik. Az ábrák grafikonjai különböző időpontokhoz tartoznak, és így lehetőség van a nyomások időbeli változásának nyomonkövetésére is. A különböző időpontokhoz — mint paraméterhez — tartozó görbék összevetésével megállapítható, hogy egyrészt a nyomások az időben abszolút értékben növekednek, másrészt a görbék egyre meredekebben emelkednek. Ez azt jelenti, hogy a nyomásveszteség az időben fokozott sebességgel növekszik. Megemlítjük, hogy a Ap változásában nyilvánvalóan további változók is szerepet játszanak. Itt elsősorban a tisztítandó víz c

0 lebegőanyag koncentrációja említhető. Valószínűleg ilyen hatás eredményeként magyarázható a lGd ábrán levő két kiegyenlítő görbe létezése és az ábrákon feltüntetett pontok kisebb-nagyobb mértékű szóródása is. A szűrési időtartam változásának szerepe még világosabban látható a 17a—j ábrák alapján. Egyúttal paraméterként a szűrési sebességet és a befolyó víz c

0 koncentrációját tüntettük fel. Az ábrasorozat alapján megállapítható, hogy a nyomásveszteség az idő meghatározott hatványa szerint változik és a szűrési se-