Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

3. füzet - Horváth Imre-Juhász József-Szekeres Magdolna: A szűrési sebesség növelhetőségének vizsgálata zárt szűrőben

290 Horváth I.—Juhász I.—Szekeres M. 3. Az adatok értékelése a) A szűrési sebesség és a főbb technológiai változók kapcsolata (H

s

z = 2,0 m-nél) A kísérletek során — a kitűzött célnak megfelelően — elsődlegesen a szűrési sebesség hatását vizsgáltuk, és a terhelés növelésével párhuzamosan nyomonkövettük a tisztítási hatásfok változását. A 7. ábrán a szűréssel elért tisztítási hatásfokok gyakorisági eloszlását tüntettük fel valószínűségi léptékben. Az ábráról közvetlenül leolvasható az adatsor számtani középértéke és szórása: r; = 75,4% és s = ll,7%. A variációs tényező: c„ = 0,16. Fenti adatokból kitűnik, hogy a szűrő — az adott H

s- = 2,00 m rétegvastagság esetén — jó hatásfokkal üzemeltethető. Tekintsük a továbbiakban részleteiben a hatásfokot befolyásoló tényezők hatását. A 8. ábrán a szűrési sebesség és tisztítási hatásfok kapcsolata látható. A különböző jelzésű pontokkal a tisztítandó víz kezdeti lebegőanyag koncentrációjára vonatkozóan négy intervallumot különböztetünk meg és így a c

0 paraméternek tekinthető. Az ábrákból kitűnik, hogy az adatsorra kiegyenlítő görbe szerkeszthető, amely 10 és 35 m/h sebességhatárok között csökkenő hatásfok-értékeléseket determinál, majd nagyobb szűrési sebesség tartományban a tisztítási hatásfok közel változatlan. A 9. ábrán a szűrt víz lebegőanyag koncentrációjának változása látható a v

sz függvényében. Az ábráról a következő lényeges megállapítások tehetők. Kis c

0 koncentrációk esetén (20—40 mg/l) a szűrési sebesség növelésével a szűrt víz lebegőanyag-tartalma csupán kismértékben növekszik. A c

e értéke ez esetben 10 mg/l alatt van, ami bizonyos iparágak esetén még célszerűen elfogadható vízminőségi határértéknek tekinthető. Nagyobb c„ koncentrációknál a kiegyenlítő egyenes meredekebb, és így v

s

z növelésével c

e fokozottabb mértékben növekszik. Az ábra alapján megállapítható, hogy a szűrési sebesség növelésének, tehát a szűrőkapacitás fokozásának reális lehetőségei vannak, különösen olyan esetben, amikor a szűrt vízzel szemben támasztott minőségi követelmények nem túlzottan szigorúak. Ez esetben elsősorban bizonyos iparágak által igényelt vízről lehet szó. A 10. és a 11. ábrák a tisztítandó víz c

0 lebegőanyag tartalmának a hatását szemléltetik. A c

0 növekedésével a hatásfok csökkenő tendenciát mutat, és ezzel összhangban a szűrt víz lebegőanyag tartalma növekszik. További lényeges összefüggés látható a 12. ábrán. Üzemi szempontból különösen fontos a szűrési ciklusok időtartamának megválasztása, ami a szűrési sebességgel összefüggésben van. A görbe lefutásából kitűnik, hogy 10—20 m/h sebességhatárok között az üzemidő jelentős mértékben csökken, míg 20 — 30 m/h feletti szűrési sebességnél a szűrési ciklus csak kisebb mértékben rövidül. Figyelemre méltó az alsó görbeszakasz, amely valószínűleg arra utal, hogy a befolyó víz lebegőanyag tartalmának minősége is jelentős szerepet játszik az üzemidő, ill. a szűrési ciklus előírható időtartamának meghatározásában. Az ábráról a gyakorlat számára az a következtetés vonható le, hogy a szűrési sebesség növelésének reális lehetősége van még akkor is, amikor a v

s

z növekedése miatt a t

ü üzemidő lecsökken. E megállapítás további megvilágítását adja a 13. ábra, amely az egy szűrési ciklusban szűrt teljes vízmennyiség és a szűrési sebesség kapcsolatát szemlélteti. Látható, hogy a v

s

z növelésével a szűrt víz mennyisége 10—45 m/h tartományban közel lineárisan növekszik annak ellenére, hogy a 12. ábra szerint az üzemidő csök-