Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

3. füzet - Sárváry István: A Budapesti termálvizek védőterülete

A budapesti termálvizek védőterülete 271 tása is. Az összefüggés szorossága egyébként nyilvánvalóan függvénye a vízkivétel nagyságának: növekvő vízkivételnél olyan irányokból is megindulhat az áramlás, amelyek eddig — lényegesen nagyobb ellenállásuk miatt — nem kapcsolódtak be az utánpótlódásba ([9] 383-384 old.). Fentiek alapján nyilvánvaló, hogy az összefüggés lehetősége csaknem korlátlan. Vizsgáljuk meg most azt, hogy a lehetőségeken belül az egyes tényezők milyen távolságig éreztetik hatásukat. 2. A védőterület kijelölésének szempontjai Mint már említettük, ha védőterületről beszélünk, meg kell jelölni azokat a változásokat, amelyeknek a hatását kizárni óhajtjuk a védőterület kijelölésével. Másszóval, ha ezeket a változásokat a védőterület határán kívül hozzuk létre, annak a védett objektumra nein szabad hatást gyakorolni. A védőterület kialakításakor el kell döntenünk (legalább közelítő mértékben, nagyságrendileg), hogy milyen távolságon belüli beavatkozás okozhat: — egészségügyi szempontból kifogásolható minőségromlást a víznyerőhelyeken (közegészségügyi védőterület kérdése), — azonnali erős hozamcsökkenést a víznyerőhelyeken (elsőrendű hidraulikai védőterület kérdése), — gyors víznívósüllyedést és ezzel kapcsolatban lassabban bekövetkező hozamcsökkenést a víznyerő helyeken (másodrendű hidraulikai védőterület kérdése), — általános, a víznyerőhelyek nagyobb csoportjára kiterjedő, lassú víznívóés ezzel kapcsolatos hozam-csökkenést (hidrogeológiai védőterület kérdése), — hőmérséklet-csökkenést a víznyerőhelyeken (termális védőterület kérdése). a) Közegészségügyi védőterület A korábbi védőterületi javaslatokkal összhangban megállapítható, hogy közegészségügyi szempontból az ivóvízre vonatkozó, érvényben levő védőterületi előírások megfelelőek. Kétségtelen, hogy ezek betartásánál — különösen a régebbi forrásfoglalások esetében — sok helyen nehézségek mutatkoznak. Ez a kérdés azonban nem érinti tárgyalásunk lényegét. Nagyobb mélységű fúrt kutaknál a közegészségügyi előírások betartása általában nem okoz nehézséget. Az 1970-ben érvénybelépett védőövezeti előírás pl. szennyvízszikkasztási tilalom alá vonja a budai oldalon a nyílt karsztos területeket. Külön kell tárgyalnunk ezzel kapcsolatban azt, hogy milyen, közegészségügyi szempontból is figyelembe veendő radioaktív hatások jelentkezhetnek a budapesti hévizekben. E kérdésre a 2d „Hidrogeológiai védőterület" c. részben térünk vissza. b) Elsőrendű hidraulikai védőterület Elsőrendű hidraulikai védőterületnek nevezzük azt a területet, amelyen belül létesített új vízkivétel a meglevő víznyerőhelynél azonnali nagymértékű hozamcsökkenést idéz elő. Annak a távolságnak a nagyságrendje, amelyen belül létesített új víznyerőhely a régebbi vízkivétel hozamát azonnal megváltoztatja Vendel M. alááramlási elméletének felhasználásával határozható meg [10]. 3 Vízügyi Közlemények