Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Vincze О.: „Pro aqua-Pro vita" kiállítás 237 környezetet olyan zavartalanná, kellemessé tegyék, mint az ipari civilizáció alsóbb fokán, amikor a természeti környezet még megbirkózott az agresszív erőkkel. Az ilyen támadások elhárítása azonban ma már nem egyszerű feladat, amely az esetek többségében csak igen jelentős anyagi áldozat vállalás árán oldható meg. Svájc és más államok hosszú sora — közöttük hazánk is — már régen hitet telt a környezetvédelem szükségessége mellett és az is aligha vitás, hogy mindezért a jövőben jelentős anyagi áldozatokat is hajlandók viselni. A vízvédelmi törvény végrehajtásához ezekben az országokban igen nyomós várakozásokat fűz a lakosság. így például Svájc már ez ideig is több mint 5 milliárd frankot ruházott be vízvédelmi célokra. De vajon Svájc tavainak és folyóinak vize ily módon lényegesen tisztábbá vált-e a 15 évvel ezelőtti állapotokhoz képest? Továbbá, hogy a mélységi és forrásvizek minősége a beruházásokhoz viszonyítva kellőképpen megjavult-e? Az elszenynyeződés ebben az időszakban a népesség növekedése, különösképpen azonban a sok új, veszélyes ipari termék gyártása, egyidejűleg pedig mérgezőbb hatású mezőgazdasági védőanyagok és műtrágyafajták használatának erős terjedése miatt tovább fokozódott. A napjainkig bevetett anyagok és eszközök révén csupán a romlási folyamat továbbterjedésének sikerült gátat vetnünk, és csak helyenként érhettek el bizonyos fokú javulást a mélyponthoz képest. Természetes vizeink állapotának javításához, vagy a természetes állapot fenntartsához további hatékony intézkedést kell még alkalmaznunk. A ,,1'ro Aqua—Pro Vita" szakkiállítás vezetői egyik fő feladatukat abban látták, hogy a szakemberek, valamint a vállalatok és hatóságok küldötteinek tudományos felkészültségét minél hatásosabban gyarapítsa. A tudományos ülések léniáit is ennek megfelelően állították össze úgy, hogy a kiállítás a vízgazdálkodás és a tágabbkörű környezetvédelem nemzetközi fóruma lett. Már az első seregszemle (1958, Bázel) óta nélkülözhetetlen információs központ rangjára emelkedett és nagyban hozzájárult, hogy a vízgazdálkodás és a vízzel összefüggő minden egyéb tudomány és ismeret ág is fontos közügye lett a civilizált emberi társadalomnak. A szakkiállítás — mint valamennyi katalógusából is kitűnik — 10 csoporlba sorolva foglalta össze mindazt, ami a vízzel, szennyvízzel, a levegő, a szilárd szemét és a zajártalom kérdésével függ össze. A szennyvíztisztítás állandóan növekvő műszaki igénye és költsége, valamint az ivó- és használati vízbeszerzés és előkészítés kérdései nagy érdeklődéssel találkoztak. Hgyik legélénkebb érdeklődést a lakótelepülések „Költség-Haszon-Analízis" című referátum váltotta ki. Feltétlenül a „Pro Aqua—Pro Vita 1971" kiállítás jelentőségének növekedését mutatta, hogy az 1959-ben megrendezett előbbi kiállítás csupán a vízbeszerzés és a természetes vizek védelmének kérdéseit ölelte fel, rövid 12 esztendő leforgása során bekövetkezett fejlődés eredményeként a múlt évi kiállítás már a levegő szennyeződése, valamint a zajártalom kérdését is programjába iktathatta. A szakkiállítás során újabb jelentős lépéssel jutottunk közelebb ahhoz az elképzeléshez is, hogy a természeti környezetet, az egész bioszférát fenyegető civilizációs ártalmakat egy közös kiállítás világfórumán, komplex módon mutassák be, mind a tudomány és az ipar, mind a laikus közvélemény számára. E jelentős nemzetközi környezetvédelmi találkozón számos nyugati ország képviselőin kívül két szocialista állam, Magyarország és Lengyelország ludományos, ipari és kereskedelmi képviselői is résztvettek. Magyarország a háromszintes hatalmas kiállítási csarnok első emeletén mutatta be a víztisztítással és vízellátással összefüggő magyar találmányokat. A magyar találmányok közül az Országos Vízügyi Hivatal felügyelete alá rendelt VÍZGÉP vállalat gyártotta DEVIG-rendszerű víztisztíLó berendezés, a Budapesti Műszaki Kgyetem szolgálati találmánya, a szennyvíz ciánlalanító eljárása, a Bányászati Kutató Intézetben kikísérletezett REPLIN-rendszerű vízszintmérő és a Láncos-féle dugattyús szivattyú keltette fel a szakemberek érdeklődését. Nagy sikerrel szerepeltek ezeken kívül a magyar műanyag- és fémarmatúrák, a kommunális vízellátó berendezések, az acélszerkezetes víztorony, az ugyancsak a VÍZGÉP gyártotta hidroglóbusz, valamint a kavicsszűrő és a vízsebességmérő készülék. A kiállításon nagy érdeklődést felkeltett berendezések és anyagok értékesítésére számos nagy nyugati piacon előreláthatólag új, az eddiginél lényegesen biztatóbb lehetőség kínálkozik.