Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
2. füzet - Ibbit R. P.-Kienitz Gábor: A tájjellemzők és kísérleti vízgyűjtők és a hidrológiában alkalmazott matematikai modellek
190 Ibbit R. P.— Kienitz G. a) A hidrológiában alkalmazható modelleket valóságos (nem fizikai) és absztrakt (matematikai) modellekként osztályozhatjuk. b) A sztochasztikus és determinisztikus modellek szétválasztása az általuk nyújtott eredmény és alkalmazásuk célja alapján a következő : — A sztochasztikus modellek valószínűségi elemeket tartalmazó, még nem kialakult folyamatok lehetséges eredményeinek hosszú távú előrebecslését adják, tehát eloszlásvizsgálatot végeznek, és eredményük eloszlásmeghatározás : alkalmazásuk tervezési célokat szolgál, operatív előrejelzésre nem alkalmasak. — A determinisztikus modellek már kialakult folyamatok várható eredményének előrejelzését adják mérhető fizikai paraméterek birtokában, tehát értékvizsgálatot végeznek és eredményük érték-meghatározás: alkalmazásuk az operatív, rövid idejű előrejelzés terén van. — Ha determinisztikus modellt úgy alkalmazunk, hogy mérhető fizikai paraméterei helyébe sztochasztikus modellel meghatározott értékeket helyezünk, akkor az eredmény sztochasztikus, és az ilyen vizsgálat célja is távlati érték becslése, tehát a tervezés szolgálata, eloszlás-meghatározás. c) A determinisztikus modellek felosztása szintetikus és analitikus modellekre helyes fogalmak szerint történt, de a szóhasználat félreértésre adhat alkalmat, ugyanis a folyamatok analizálására minden esetben szükség van. Ezért helyesebb az első esetben szintetikus modellvizsgálatról, a második esetben pedig globális modellvizsgálatról beszélni. 2. Az Ibbit-féle javaslat modelligazolásra vonatkozó elgondolásait a következőkkel egészítették ki. a) Az igazolás során ki kell mutatni az elkövetett szabályos hiba mértékét, azaz, ha r rvel jelöljük a számított és <7,-vei a mért értékeket, akkor az n-számú értékpár E r szabályos hibája IYr, q,) s ez megmutatja, hogy a módszer alá-, vagy fölébecslést ad-e. Ennek kifejezésére valamely dimenziónélküli mutatót is be lehetne vezetni, mint például £ r-nek a mért qi értékek átlagához való arányát (ami azonos a százalékos volumetrikus eltéréssel). b) Az árvízi (magányos árhullám) leképzésekre szolgáló modellek igazolása során célszerű az időtengely mentén végzett eltolással a számított és mért árhullámok súlypontjait egymásra helyezni. Az ehhez szükséges At eltolási idő mértéke, valamint a javasolt, de az eltolás után alkalmazott hiba-képletekkel számított •értékek együttesen jellemezzék valamely modell eredményeinek megbizhatóságát. Ebben kifejezésre jutna, hogy az alkalmazott hidrológiában általában nincs különösebb jelentősége annak, hogy a mérttel egyébként jól egyező számított árhullám az előbbivel időben is teljesen egybeessen. Szóba jöhet zlt-nek az előrejelzés időelőnyéhez való viszonyításával dimenziónélkiili hibamérőszám bevezetése is (az időelőnyt jellemezheti például a kiváltó csapadék és a lefolyás súlypontjának időtengely menti távolsága). Az Ibbit-féle javaslattal kapcsolatban kialakított magyar álláspont bizonyára hozzá fog járulni a hidrológiában alkalmazott matematikai modellek világviszonylatban történő fejlesztéséhez. Az adatsorok nemzetközi cseréje, a jól bevált modellek átadása és átvétele pedig feltétlenül hasznos lesz a hazai gyakorlat számára.
