Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Bognár Győző: Vízépítés és vízépítőipar

6 Bognár Győző A földmedrű csatornák üzemének állandó problémája a fenntartás. Nagyméretű csatornáknál úszókotróval végzik. Az eltérő igények és kiviteli körülmények között egyaránt gazdaságos úszókotrót nehéz találni. A feladat megoldása nem is a kivitelezőre vár, hanem az üzemben tartóra, rendszerint az egész csatornarendszert üzemben tartó vízügyi igazgatóságra. Kisebb szelvényű csatornák fenntartása már feladatnak is kisebb, de ha figyelembe vesszük a fenntartandó rendszer hosszát, évente jelentős költségeket kell optimális mértéken tartani. Az egész kisméretű szivárgóárkokon végzendő munka szintje jelentéktelen. Ezzel szemben ezek a néhány tíz l/s szállítóképességű csatornák nagyon érzékenyek a fenékvonalozásra. Ezért szükséges a gyakori karbantartásuk. A feladat csak korszerű kisgépekkel oldható meg gazdaságosan és megfelelő minőséggel. A csatornák nyári üzemét nagyon nehezíti az elgazosodás. A gaztalanítás gépesítése szintén kis teljesítményű, de önjáró, a levágott gyomot a vízből kiszedő gépekkel képzelhető el. Ilyen feladatok csak jellegzetesen vízgazdálkodási létesítményeknél fordulnak elő. A megoldásukat elsősorban a létesítményeket üzemben tartó szervektől lehet várni. A csőben szállított föld, mint építőanyag már a század elején megjelent. Elhagyott bányák tömedékelését gyakran ezzel a technológiával végzik, vagy az erőművek pernyéjét szállítják így a meddőtárolóba. Legnagyobb mértékben azonban vízépítésben használatos az öblítéses földmunka, és a földanyag hidraulikus szállítása. A hiclromechanizáció minden építési, vagy vízépítési munka között a legszorosabb kapcsolatban van a vízzel. Az épülő mű feladata az esetek zömében vízgazdálkodási. A feltöltéses tereprendezés célja lehet városrendezés, de a terepszint emelése legtöbbször a belvizek miatt történik. A munka végrehajtása során a víz nemcsak mint a technológiát nehezítő tényező jelentkezik, hanem az anyag hordozójaként nélkülözhetetlen elsősorban. Ugyanakkor a terhét lerakott víznek a beépítés helyéről való elvezetése a munkagödrök víztelenítésénél megszokott mennyiségek sokszorosát kitevő feladat. A technológia igen termelékeny és gazdaságos voltának felismerése után az anyag beépítése lett a cél. A gépesítés fejlődésével egyre bonyolultabb földmunkákat lehet végezni. Kialakult a hidromechanizációs töltésépítési technológia, amely ma 'már, mikor a földanyagnak mezőgazdasági területekről való nyerése nehéz, teljesen versenyképes. Árvédelmi töltések építésénél ki lehet használni a technológiának azt a tulajdonságát, hogy elválasztja a szállított anyagot. Ezzel az eljárással függőleges rétegekből álló gát alakítható ki. Helyes szervezésnél a töltés vízzáró magból és a takaró rétegekből áll. Az árvédelmi gátak rekonstrukciójánál a hidromechanizációs töltéserősítés vált gyakori kivitelezési módszerré. Az árvédelmi töltések rézsűi, csatornák és vízfolyások medrei, völgyzáró gát rézsűje az erózió hatásának vannak kitéve. A hullámtérben mozgó víz megbonthatja a gát anyagát, a hullámverés ugyancsak kárt tehet a töltés testében. A gyeptakaró kezelésének szempontjai csak másodsorban mezőgazdaságiak. Kiképzése, fenntartása mindig a vízi létesítmény érdekében történik. Az erdőkezelés szintén. A mezőgazdasági szempontokat lehetőség szerint egyeztetni kell a vízgazdálkodási céllal: Csatornák medrének vízvonal feletti rézsűit ugyancsak gyeptakaróval védik.