Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
2. füzet - Balogh János: Vízkormányzás a kiskörei vízlépcső öntözőrendszereiben
160 Balogh János és a veszteségeket össze kell vetni a rendszer egyes hálózati elemeinek, fürtjeinek és a fővízkivételi művének vízszállítóképességével. A vízszállító hálózat elemeire vonatkozó összesítésen kívül még időbeli egyeztetést is kell végezni az igényléssel bejelentett jövendő vízhasználatok között. Csupán ezen egyeztetések elvégzése és annak megállapítása után kerülhet sor az igénylések kielégítéséhez szükséges vízszállítási utasítások kiadására, ha a hálózati elemek, fürtök és a fővízkivételi mű szállító kapacitása sehol sem kisebb az ugyanazon időre szóló igénylések összegénél. Világos, hogy a felsővezérlésű öntözőrendszerekben, a megfelelő üzemviteli utasítások kiadásához az igényléseket legkésőbb az utasítás kiadása előtti nap végéig összesíteni és értékelni kell. Ez a feladat kis fürtökben, kevés termelőt ellátó vízszállító elem vonatkozásában viszonylag egyszerűen elvégezhető. Az egyes tiszántúli öntözőrendszerekben jelenleg a csatornaőrök és fürtvezetők végzik az összesítéseket. Az értékelését pedig, az igények és a lehetőségek között keresve az optimális megoldást, a rendszer üzemvezetője hajtja végre. Kisebb rendszerekben ez a munka rövidebb idő alatt hajtható végre, kisebb a rendszer tehetetlensége. Nagyobb rendszerekben természetesen megnövekszik az ehhez szüksége időtartam. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságnál az öntözővízigénylések teljesítési határideje a Tiszalöki öntözőrendszerben például 5 nap, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kisebb rendszereiben pedig 2 nap. Nyilvánvaló, hogy mind a termelők, mind a rendszerek üzembentartói számára kívánatos volna ennek az időtartamnak — a rendszer tehetetlenségének — a csökkentése és ugyanakkor az üzemirányítási döntésekhez mindenkor az optimális megoldás megtalálása. Minél rövidebb idő van az öntözővízigénylés és a tényleges vízhasználat lehetősége között, annál kisebb a valószínűsége a vízhasználati igényben a tényleges vízhasználatig bekövetkező változásnak. Az öntözőrendszerek területi növekedésével azonban az öntözővízigénylések száma egyre nagyobb, jellemző paramétereik pedig egyre változatosabbak lesznek. Ebből eredően az üzemirányításhoz szükséges áttekintés egyre nehezebb és az emberi agy számára esetleg könnyen meg sem oldható feladattá válik. Ebben az állapotban válik időszerűvé — ha ez gazdaságosan megoldható — a vízigénylési adminisztráció leegyszerűsítése érdekében az öntözővízigénylések feldolgozásának gépesítése. A vízigények feldolgozásának gépesítése tehát a Kiskörei Vízlépcső felsővezérlésűnek maradó részeiben is szükségessé válik. Ugyanis a vízigénylések alapján történő vízkormányzás szükségessége megmarad e részekben is. A vízigénylések információtartalmának feldolgozása szükségessé teszi azok hely szerinti, és időszerinti rendszerezését, majd az eredmények összevetését a vízszolgáltató mű teljesítőképességével. Ezután kerül sorra a feldolgozott vízigényléseknek megfelelő vízkormányzási utasítások kidolgozása. A vízigénylések összegezése fürtönként még viszonylag egyszerű feladat. Rendszeren belül azonban az öntözött terület növekedésével mind nehezebbé válik. Különösen nehézséget jelenthet az optimális döntések megkeresése. Ezért felmerült a számítógépek alkalmazásának a gondolata e feladatokra. A szóbajöhető számítógéptípusok közül a digitális számítógépek használata ellen sok hátrányos körülmény szól. Ezek között csupán a legjelentősebbekként az alábbiakat emelhetjük ki: A digitális számítógépek drágák, mivel igen sokféle feladat megoldására alkalmasak; drágaságuk és sokirányú felhasználási lehetőségeik folytán az öntözőrendszertől csak távol helyezhetők el; a távoli számítógéphez és
