Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
2. füzet - Balogh János: Vízkormányzás a kiskörei vízlépcső öntözőrendszereiben
Vízkormányzás a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereiben 15Î — eltérő vízigényü kultúrákból, melyek közül egyik állandó helyhez kötött (pl. szőlő, gyümölcsös, tógazdaság slb.); — eltérő vizigényü kultúrákból, melyek mindegyike mozoghat az öntözendő teAz első két esetben, mivel tervezéskor az osztóhálózat valamennyi öntözővízszállító elemét a legnagyobb vízigényű kultúra vízszükségletének kielégítésére méretezték, az egyes üzemi esztendők üzemirányításához csupán a tárgyévi öntözött területeket figyelembe véve lehet a vízszétosztást, illetőleg a vízkormányzást végrehajtani. A harmadik esetben azonban már a tervezéskor elkerülhetetlenül szükség volt az öntözővízzel ellátandó kultúrák mértékadó elhelyezésének megtervezésére, illetve megállapítására. Ez az eset a Kiskörei duzzasztó öntözőrendszereinek az esete is. A rendszerek területén ugyanis — a helyhez kötött állandó kultúráktól, tehát a szőlőktől, gyümölcsösöktől és tógazdaságoktól stb-től eltekintve — rizst, nagy vízigényű zöldségféléket és gyakorlatilag azonos vízigényűnek vehető egyéb szántóföldi növényeket fognak öntözni. Mind a rizstermelésnek, mind a zöldségtermelésnek meg vannak a maguk különleges igényei a talajjal és egyéb természeti viszonyokkal szemben. így az öntözőrendszerekben elhelyezkedési lehetőségeiket célszerű volna külön is megvizsgálni. Nagyobb mérvű rizstermesztési, vagy zöldségtermesztési lehetőségeket már a főcsatornabögék és fürtcsatornák szállítóképességének meghatározásánál is figyelembe kellene venni. Az öntözővízellátás gazdaságossága szempontjából akkor állna elő a legkedvezőbb helyzet, ha a nagyobb vízigényű kultúrák a duzzasztómű közelében, a főcsatornák kezdeti szakaszai mentén lennének elhelyezhetők. Ezt azonban talajtani, üzemi stb. okok a Kiskörei duzzasztó öntözőrendszerei esetében sem teszik lehetővé. Nem marad más hátra ezért, mint hogy — a méretezéshez — mértékadó esetként ennél kedvezőtlenebb (s ha a lehetőségek erre is nyitva állnak), a legkedvezőtlenebb kultúra elhelyezkedést vegyük figyelembe. A megfelelően tervezett és megépült vízszállító és osztóhálózat lehetőségeinek évenkénti kihasználásánál — vagyis a vízkormányzáshoz — természetszerűleg ismét figyelembe kell venni ezen kritikus kultúrák éppen aktuális elhelyezkedését ahhoz, hogy a vízkormányzás napi, illetőleg hosszabb időre — esetleg az egész öntözési idényre — szóló utasításai, illetve intézkedései helyesen legyenek meghatározhatók. A szakaszos vízellátású osztóhálózati elemek automatikus vezérlése esetén a szükséglet szerinti vízellátás a kézenfekvő feladat. A szükséglet szerinti vízfelhasználáshoz, mind a fő vízkivételi művön, mind a szállító- és osztóhálózati elemeken automatika biztosítja a termelői vízigények minden időben történő kielégítését. Ehhez azonban az elemek vízszállítását úgy kell meghatározni, hogy az az öntözővízzel ellátott kultúrák vízigényét a tényleges elhelyezkedésnek, illetve az időjárási helyzetnek megfelelően biztosítsa. A szakaszos üzemmódú, automatikus vezérlésű szállítóhálózati elemek szükséges maximális vízszállítását (Q e s) tehát — figyelembe véve az általuk ellátott kultúrák öntözővizigényét és minimális öntözési fordulóját — a következők szerint írhatjuk le: riileten. + + ^ fn'' n _ ^ rJ' i ml
