Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Dávid László-Nagy László: Gondolatok a jövő század magyar vízgazdálkodásáról

Gondolatok a jövő vízgazdálkodásáról 117 A mainál lényegesen nagyobb feladatot ad a vízgazdálkodásnak a jövőben a víziközlekedés. A kelet-nyugati mesterséges víziutak kiépítésével várható a tranzit forgalom növekedése, amely maga után vonja a hazai kikötők fejlesztését, a teheráru nagyobb arányú víziszállítását. A személyhaj ó-forgalom, különösen a gyorsjáratú és rövid távra is közlekedő hajók beállítása révén, emelkedhet. Üj fejezetet nyithat a víziközlekedésben a légpárnás, a kétéltű és az atommeghajtású járművek elterjedése is. A vízgazdálkodással szemben támasztott további fontos követelmény a káros és felesleges vizek szabályozott levezetése. Már manapság is egyre inkább köztudottá válik, hogy az emberi tevékenység hatására (vízgyűjtő területek beépítése, erdők irtása, folyóparti települések terjeszkedése, de maga az urbanizáció folyamata révén is) az árvizek szintje emelkedik, az árhullámok keletkezése meggyorsul. A növekvő árvizek a védett területen levő, egyre bővülő értékeket (utak, vasútak. ipartelepek, falvak, városok, mezőgazdasági területek stb.) mind jobban veszélyeztetik. Követelmény ezért ma is és egyre sürgetőbbé válik a jövőben is az árvízvédelmi biztonság fokozása, a megfelelő árvédelmi rendszerek kiépítése, az árvizek szabályozása. A csapadék felszíni összegyülekezése révén, vagy a magas talajvízállás hatására rendszeresen jelentkező belvízképződés legnagyobbrészt a mély fekvésű, lefolyástalan mezőgazdasági teületeket veszélyezteti. Az egyre belterjesebbé váló és mind nagyobb fajlagos értéket képviselő mezőgazdasági területek szintén fokozott védelmet követelnek. 3. A vízgazdálkodási feladatok megoldása A vízgazdálkodás előtt álló — és joggal hatalmasnak nevezhető — feladat eredményes megvalósítása bátor, előremutató, az új iránt fogékony szemléletű szakembereket igényel. Ehhez az szükséges, hogy már az oktatásban is felkészítsük a komplex, nagytérségi szemlélet befogadására a jövő mérnökeit, másrészt pedig az, hogy a vízgazdálkodási koncepciókat olyan nagy távlatra készítsük, amelyek arányban állnak a vízgazdálkodási létesítmények hosszú élettartamával. De nemcsak az oktatásban, a műszaki és gazdasági tervezésben, hanem a közvélemény célzatos tájékoztatásában is érvényesíteni kell ezt a szemléletet. Míg a mai kor vízgazdálkodását a komplexitásra törekvés jellemzi, addig a jövendő olyan feladatokat körvonalazhat a vízgazdálkodás elé, amely csak nagytérségi szemlélettel, az országhatárokon is túl nyúló nemzetközi összefogással, a lefolyás teljes szabályozásával valósitható meg. a) Alapkoncepciók A továbbiakban megkíséreljük felvázolni azokat a koncepciókat, alapelveket, amelyek — véleményünk szerint — majd a jövő század vízgazdálkodását jellemzik. Alapvető jellemző az emberi beavatkozás hatása. Ismeretes, hogy az emberi beavatkozás valamely vízgyűjtőn tudatosan vagy akaratlanul a lefolyási viszonyok szabályozását, a természetes állapot módosítását eredményezi. A tudatos beavatkozás végső célja a vízgyűjtő lefolyásának teljes szabályozása, amikor is a lefolyás, a szabályozó létesítményekkel hosszú idő átlagában állandó, vagy a kíván-