Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Dávid László-Nagy László: Gondolatok a jövő század magyar vízgazdálkodásáról

114 Dávid L.—Nagy L. Az első és talán a legdöntőbb adottság, Magyarország természetföldrajzi fekvése a Kárpát-medence középső, legmélyebb részén. Jelenlegi ismereteink szerint hazánk vízkészletének 96 %-a külföldről származik és mindössze 4 %-a ered az ország területén. Ezek a számok ma még — a vízkészletek hasznosításának viszonylag alacsonyabb fokán — alig jelentenek többet, mint puszta statisztikai adatot. Az ezredfordulón azonban, amikor mind hazánkban, mind pedig a közös vízgyűjtőn fekvő szomdzédos országokban — támaszkodva az ez irányú becslésekre, előrejelzésekre — a vízkészletek hasznosítása lényegesen magasabb szintet fog elérni, e tény jelentősége fokozottabban érvényre jut. Ez elsősorban a rendelkezésünkre álló felszíni vízkészletek csökkenésében, az ár- és belvízveszély fokozódásában, valamint a hazánkba érkező vizek növekvő szenyezettségében mutatkozik majd meg. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy hazánk vízgazdálkodása a jövő században szorosabb kapcsolatba kerül a szomszédos országok vízgazdálkodásával. A fejlődés valószínűleg abba az irányba fog hatni, hogy a nagytérségi vízgazdálkodási feladatok a vízgyűjtőteriileti egység elve szerint nemzetközi együttműködéssel valósulnak meg. Feltételezhető azonban, hogy az ezredfordulóig hátralevő harminc év még nem hozza meg a teljeskörű megoldást. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy — mivel hazánk a vízgyűjtő alsó részén fekszik — a vízgazdálkodási együttműködéshez általában nekünk fűződnek nagyobb érdekeink és így elképzelhető, hogy az együttműködésbe más, olyan témákat, feladatokat is be kell venni, amelyek iránt viszont szomszédaink érdeklődnek jobban. Ez azonban már nemcsak vízgazdálkodási, hanem szélesebb körű diplomáciai és kereskedelmi együttműködést is igényel. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fokozott hazai fejlesztés szükségességét sem. A várható fejlődési irányok sorában a továbbiakban azt emeljük ki, hogy a tiszta víz értéke és használati értéke állandóan növekedni fog, hisz nagy térséget és hosszab időszakot tekintve a vízkészlet nagysága állandó marad, míg a vele szemben támasztott igény térben és időben, mennyiségben és minőségben differenciáltan egyre gyorsabban növekszik. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert így a vízgazdálkodási beavatkozások gazdaságosságát egészen más szempontok szerint lehet a távoli jövőre vonatkozóan megítélni. A gazdaságosság ugyanis relatív fogalom, mindig adott viszonyokhoz és adott időponthoz kapcsolódik. A nagy távlati elgondolások között felvázolhatok olyan műszaki megoldások, amelyek közgazdaságilag ma nem indokolhatók, de távlatilag a vízigények, a víz értékének növekedésével - egy későbbi időpontban — szükségszerűen gazdaságossá válhatnak. A nagy távlati tervezésnek nem kis feladata ezeknek az időpontoknak és a szükséges kapcsolódó feltételeknek megbecsülése. Távlati adottságként tételezhetjük fel továbbá — figyelembe véve az energiatermelés nagyarányú növekedését az atomenergia (atomerőművek) és még távolabb a Nap-eneriga közvetlen (Nap-erőművek) hasznosítása révén — az alapenergia relatív értékének csökkenését illetőleg a csúcsenergia relatív értékének növekedését. Arra a következtetésre juthatunk, hogy a vízgazdálkodás távlati viszonylag nagy mennyiségű, olcsóbb alapenergiával számolhat feladatainak megvalósításánál, illetőleg nagyobb gazdasági eredményeket érhet el csúcsenergia előállításával. A vízgazdálkodás távlati adottságainak vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagy európai vízimunkálatokat és azok hazai hatását. Gondo-