Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

106 Ismertetések Egészen külön paragrafus intézkedik a környezetvédelem bonyolult kérdéseiben, л mélységi vizek védelmének és utóbbiak foglalási módszereinek meghatározásában. Vezető szempont: a vizek védelmének elsődleges célja a lakosság e nélkülözhetetlen anyaggal való ellátása. A mélységi víz a vízvagyon különleges védelmet követelő része. Ezért a kantonokra igen jelentős feladat vár az egyes védett területek kijelölésében és az építési korlátozások elrendezésében. A községek jogot kapnak a járulékos és pótlólagos építmények engedélyezésének elbírálásában, a használati jogok kiadásában és kártérítési kérdésekben. Igen széles kaput nyit a készülő törvénytervezet a rendőri intézkedések előtt is. A hatályban levő régi törvényhez képest a községek, vállalatok és magánszemélyek könnyen tájékozódhatnak alapvető kötelességeik és jogaik kérdésében és a jogszolgáltatás is könnyebbé válik. A jövőben a hatóságok, az általuk kiadott egyes rendelkezéseknél konkrét határozatokra támaszkodhatnak. Ily módon a büntetőbíró számára is lényegesen könnyebbé válik, hogy az egyes cselekményeket a szövetségi vízvédelmi előírásainak megsértése szempontjából megismerje és elbírálja. Az előírások egyrészt az egész lakosságra, másrészt az érdekeltek egy sajátos körére vonatkoznak. Külön intézkedik az általános alapelvek kérdésében, melyek az egész lakosság kötelezettségeit rögzítik. Ezek az előírások különleges gondosságot követelnek a vizek szennyeződésének megelőzésében. Átfogó, tiltó rendelkezések vonatkoznak a folyékony szennyező anyagoknak a vízbe bocsátására és a szilárd anyagoknak a vízben való tárolására vonatkozóan. A szennyvizet — a befogadóba bocsátása előtt — szakszerűen meg kell tisztítani. A vízminőséget veszélyeztető folyadékok kezelésére sajátos előírások vannak. További említésre érdemes új vonása a törvénytervezetnek az általános okozati szavatosság, amelyet a vízszennyezés okozta károsodás ellen vezetnek be. Ennek sajátossága, hogy nemcsak egy berendezés tulajdonosára, hanem mindenkire vonatkozik, aki bárhol kárt okoz. Még a ma érvényes törvény számos esete is tanúsítja, hogy a vizekben kárt okozó föld-, üzem-, vagy telektulajdonos az okozott kárért szavatol. E szavatosság azonban a gyakorlatban még elég szűkkörű. 2. Szigorúbb, megtorló intézkedések A jelenleg hatályban levő szövetségi törvény mindössze csak egyetlen megtorló intézkedést tartalmaz. E fogyatékosság következményeként a vizek tisztasága ellen elkövetett vétségek megtorlása rendkívül vontatottá vált. A törvény sebezhetősége miatt igen sok vita, támadás követte egy-egy ítélet meghozatalát. E bizonytalan helyzet következményeként ezután a vétkesek és bűnösök általában igen „olcsón" szabadultak cselekedeteik következményeitől. Az új törvénytervezetnek hat cikkelye van. A legfontosabb jogellenes cselekményeket, mulasztásokat, vétségeket egyenként sorolja fel. Áki a vizet szándékosan szenynyezi, annak a jövőben már a szabadságvesztéssel mint főbüntetéssel is számolni kell. Különlegesen nyomós esetekben a tervezet a szabadságvesztést kötelezően előírja. Minthogy pedig a vízvédelmi előírások megsértésének igen széles skálája van, a szövetségi vagy kantonális végrehajtási utasítás, továbbá a hatóságok egyéb rendelkezései egy kiegészítő általános büntető szakaszt is tartalmaz. A tervezet 31. cikkelyétől főként 3 irányban várható kedvező változás. Jelentősebbé és célszerűbbé válik a szubvenció, melynek hatása a közületi szennyvíztisztító berendezések építésében, a hozzájárulás köteles létesítmények, berendezések körének kiszélesítésében, és a szemétégető berendezések építésének megítélésében jelentkezik. Az eddig felvett adatok nyomán megállapítható, hogy a szövetségi szubvencióval épült szennyvíztisztító berendezések aránya nem volt több mint 33%. A kantonok és községek pénzügyi erejétől függően a hozzájárulás tételei meglehetősen széles sában szóródnak. A középarány 19% körül van. Az új rendszer majd lehetővé teszi — pénzügyileg gyengébb közületek számára is —, hogy a szubvenció mértékét egész 45%-ig tágítsák. A kantonoknak és községeknek ezen felül — pénzügyi viszonyaitól függően — támogatás is juttatható, ha a helyi létesítmény költségvetése a szokványos helyi arányokat kisebb-nagyobb mértékben meghaladja.