Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A II. tiszai vízlépcső hatása 81 V. táblázat A hatástávolsáfl változása Hatástávolság (km) Duzzasztás 10 15 20 cm rétegvastagságból történő kimosá snál 89,50 210 130 80 90,50 — 170 120 sek alkalmazásától megbízható eredményekre nem számíthatunk, a szakaszonként elragadott hordalékmennyiségek meghatározása helyett a hidraulikai és mederviszonyok együttes hatásának figyelembevételével olyan összefüggést szerkesztettünk, amely különböző vastagságú rétegekből történő hordalékkimosás esetén a hatástávolságokról felvilágosítást nyújt. Mérési eredmények alapján a vízhozamok függvényében meghatároztuk a tartósan lebegtetve szállított maximális szemcseátmérőt. A mederanyag mintavételek alapján az erőmű alatt (403,4—373,3 íkm) szakaszon VO. szelvényekre, 373,3 — 340,0 fkm-ig 10 km, majd 340,0—170,0 fkm-ig 20 km-es szakaszokra vonatkozó összegzett szemcseösszetételi görbét szerkesztettünk. A két összefüggés alapján a különböző vízhozamoknál a mederből lebegtetve szállítható mederanyag súlyszázalékát határoztuk meg fő. ábra). A szakaszokra vonatkozó vízhozam gyakoriságokkal súlyozott átlag ként az átlagos vízjárási viszonyok mellett kimosható anyag súly%-ának hossz-szelvényét kaptuk (5. ábra). A vízlépcső hatástávolságát annak függvényében határoztuk meg, hogy a vízjárási és mederanyag viszonyok mellett évenként milyen rétegvastagságból történhet kimosás. Az egyes rétegvastagságok esetén várható hatástávolság értékét a szakaszonként kitermelhető mennyiségek integrál értékei és a természetes hordalékszállításhoz képest mutatkozó hiányok hosszéi vényének metszéseként határoztuk meg. A kapott értékek az V. táblázatban találhatók. Megjegyezzük, hogy a figyelembe vett rétegvastagságok nem azonosak a várható mederváltozással, mivel a rétegből a 400 — 300 fktn közötti szakaszon átlagosan csak 63%, a 300 íkm alatti szakaszon pedig 43% meder anyag távozik el. A közölt értékek figyelembevételével 20 cm-es rétegből történő kimosás esetén is csak 10 — 12 cm/év medermélyülésre lehet számítani. Az új egyensúlyi állapothoz tartozó hordalékszállítás a mederanyag összetételében végbemenő változás hatására a természetes hordalékszállításhoz képest csökken. Ennek következtében az egyensúlyi telítettségi hiányok is csökkennek. Tájékoztatásként megvizsgált 20%-os egyensúlyi telítettségi hiány csökkenés mellett a hatástávolság 38%-kal csökkent 2Í) cm-es rétegből történő kimosás feltételezésével. Megállapítható tehát, hogy a hatástávolságok az esetleges hordalékszállítás csökkenéssel egyidejűleg érzékenyen változnak és a változások figyelmen kívül hagyásával kapott érték csak szélső közelítésnek fogadható el. * * * Összefoglalva megállapítható, hogy a duzzasztott térben, mintegy 1,3 millió m

3/év hordalékmennyiség lerakódása várható, amely a 265 millió, illetve távlatban 400 millió in

3-es tározó hasznos térfogatát több év alatt lényegesen csökkentheti. A műtárgy szelvénye alatt különösen a 80 — 100 km-es felső szakaszon várható lényeges — évenként 10 — 12 cm-es — medermélyülés. A mederanyag összetételből következően elsősorban a 390 — 380, 350 és a 330 — 310 folyamkiíométerek környezetében várhatók számottevő, a folyamszabályozás szempontjából beavatkozást igénylő mederváltozások. I U o D A L O M 1. Dr. Károlyi Zoltán: Tiszai kis vizek süllyedésénei; vizsgálata. VITUKI, Beszámoló. 1905. 2. Csorna J.—Dohnalik J.: A tiszalöki duzzasztott folvószakaszok hordalék és mederanyagviszonvainak hatása a inederalakulásra. VITUKI. Beszámoló, l'jt',0. i Vízügyi Közlemények