Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

72 Fehér Árpád csökken. A jellemző viszonyszámot (a bentonittal készitett kockánál mért tapadásnak az ellenőrző kockáknál mért tapadáshoz való viszonyát) a következő táblázat tartalmazza. Kihúzóerők alapján: 0 20 mm sima betonacélnál 1,13 0 20 mm bordázott betonacélnál 0,94 0 28 mm sima betonacélnál 0,67 0 28 mm bordázott betonacélnál 0,93 A 0,1 mm-es elmozduláshoz tartozó érték alapján 0 20 mm sima betonacélnál 0,79 0 20 mm bordázott betonacélnál 0,52 0 28 mm sima betonacélnál 0,53 0 28 mm bordázott betonacélnál 0,67 Az első adat kivételével ezek is a tapadás csökkenését bizonyitják. i. AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA ÉS ÉRTÉKELÉSE Az ismertetett eredmények részletes elemzése, összehasonlítása és egységes értékelése nehéz, részben mert az adatok hiányosak, részben mert a vizsgálatokat különböző feltételek mellett és különböző szempontok szerint végezték. Mégis lehet néhány megállapítást tenni, ami föltétlenül megállja a helyét, és ezekből lehet következtetést levonni. A vasbeton résfalaknál a megtámasztó folyadék — legyen az bentonit vagy agyagszuszpenzió — alatt végrehajtott betonozás miatt mind sima, mind bordás betonacél esetében számolni kell a beton és az acélbetét közötti tapadás lecsökkenésével. A csökkenés mértékét, illetve a csökkent tapadás értékét a meglevő adatok alapján nem lehet egyértelműen és megbízhatóan megállapítani, de előfordulhat hogy az közelítően a felére csökken. A csökkenés kisebb mértékű, ha a kihúzáskor mért tapadást tekintjük mértékadónak és nagyobb, ha a relatív elmozdulás kezdeténél, vagy annak valamilyen meghatározott értékénél mért tapadást fogadjuk el mértékadónak. A tapadás lecsökkenésének az oka minden bizonnyal az, hogy az acélbetétet az erősen lúgos megtámasztófolyadék, legtöbbször bentonitszuszpenzió benedvesíti és a szuszpenzió kisebb-nagyobb részecskéi a betonozáskor az acélbetéten megtapadva visszamaradnak. Ennek a hatásmechanizmusa azonban még nem egészen ismert. Minden bizonnyal szerepet játszanak itt a meginduló kémiai folyamatok is. A betonacélra rátapadt szuszpenzió és a cement között ugyanis különböző kémiai reakciók folynak le, mert a cement-agyag rendszerek tulajdonságaiban csak hosszabb idő után — kémiai reakciók sorozatán keresztül — jutnak egyensúlyi állapotba. A meginduló folyamatok jellege és eredménye eltérő a szerint, hogy a cement tartalmaz-e fölös meszet vagy nem, és milyen mennyiségben. Ezek a folyamatok az acélbetéttel érintkező agyagos cementfázis térfogatváltozását eredményezik, mely végállapotban nagymértékben porózussá válhat és ennek következtében a betonacél tapadása lényegesen lecsökkenhet. Itt tehát olyen jelenségről van szó, melynek lefolyása hosszú ideig, esetleg évekig tart. Ezt látszik igazolni a Moorfieldsben végzett egyik vizsgálat, amikor a résfalból kivésett, feltehetően többéves mintán mért tapadás az ellenőrzőkockán mért tapadásnak közelítően 1/5-e volt. 5. JAVASLAT A külföldi és hazai tapasztalatok illetve kísérleti eredmények alapján résfalak esetében a betonacél toldási és túlnyújtási hosszait 50%-kal célszerű megnövelni. Ez a költségtöbblet igen kis töredéke a létesítmények összköltségének, viszont elmulasztása súlyos károkat okozhat. További vizsgálatokat kell folytatni annak meghatározása végett, hogy a beton-