Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Simó Tibor: Vízigények az élelmiszeriparban

52 Simó Tibor nek mind az ipari, mind a háztartási vízszükségletek. A felszíni- és a felszínalatti víz növekvő szennyeződése, — ami ugyancsak összefügg a szélesedő ipari tevékenységgel és a népesség koncentrációjával — egyre rosszabb helyzetet teremt és végülis azt eredményezi, hogy a víz mindig költségesebbé és hasznosítása előtt mind nehezebben kezelhetővé válik." A nagyarányú iparfejlesztés hatására a hazai vízgazdálkodás terén is új helyzet állt elő: — az ipari termelés eltolódása a kisüzemitől a gyáripari felé és mennyiségének növekvése mind nagyobb termelési vízigény kielégítését kívánta meg; — az iparszerkezet módosulása és a termékszerkezet bővülése sokrétűbbé tette a vízzel szemben támasztott minőségi követelményeket; — a nagy létszámot foglalkoztató és egészségügyi berendezésekkel (zuhanyozók, mosdók stb.) jobban ellátott új (korszerűsített) gyárak fajlagos egészségügyi vízigénye a régiekéhez viszonyítva megemelkedett; — az iparfejlesztés általában siettette a települések városiasodási folyamatát, ami a lakossági vízigények (korszerű fürdőszobás lakások stb.) növekedésével járt együtt; — a területi kiegyenlítődés következtében az iparosodási folyamat a közepes vízkészlettel rendelkező, vagy vízben szegény területeinket is érintette; — a természetes vízkészleteinkbe visszavezetett szennyezett vizek mennyisége a megengedett igények kielégítését szolgáló frissvíz-igénybevétellel arányosan nőtt. 1949 és 1970 között gyáriparunk (állami ipar) teljes vízigénye (teljes vízforgalma) megötszöröződött. Az ipari termelési tevékenységen belül az egyes iparcsoportok és iparágak azonban különböző ütemben fejlődtek. Ez a vízigény-emelkedés a különböző iparcsoportok (köztük az élelmiszeripar) termelésének növekedése és vízigényessége által befolyásolt vízigény-összetevők eredőjeként jelentkezett. Élelmiszeriparunk vízigénye (teljes vízforgalma) az 1950 évi 100%-ról (56,6 millió m

3/év) 1970-ig 325%-ra (184,2 millió m

3/év) emelkedett és ugyancsak az 1950 évihez viszonyítva 1975-ig várhatóan megnégyszereződik. Frissvízigénye és elvezetett használt vizeinek azzal arányos mennyisége 1965 és 1975 között közelítőleg változatlan marad (1. ábra). A gyáripar és azon belül a 14 élelmiszeripari iparág 1965 évi vízgazdálkodási jellemzőit az Országos Vízügyi Hivatal Vízellátási és Csatornázási Főigazgatósága országos felméréssel határozta meg [3]. A múltbeli és jövőbeni élelmiszeripari vízigények meghatározása, az 1965 évi felmérés eredményeinek felhasználásával, terméksoros módszerrel történt. A termékmennyiségek és a foglalkoztatattak száma tekintetében iparstatisztikai adatokra [4, 5], valamint az 1970 és 1975 évi iparági tervszámokra támaszkodó számítások iparáganként eltérő számú, összesen 64 vízigényes termék vagy termékcsoport termelési vízszükségletéből indultak ki, és figyelembe vették az iparágak eltérő fajlagos egészségügyi vízigényeit is. Az így nyert eredmények szerint, a teljes élelmiszeripari vízigény (Q

c) emelkedésének múltbeli üteme 1950 és 1955 között volt a legnagyobb, 68%-os értékkel. Az iparági termelésfejlesztési előirányzatok következtében, a várható 1975 évi teljes vízigény 74%-al fogja meghaladni a jelenlegit (1970), míg a frissvízigény mindössze 5,5%-al lesz magasabb. Az iparágankénti elemzés azt mutatja (2. ábra), hogy a vizsgált 25 éves fejlő-