Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Horváth Imre: Az átfolyási elmélet és a lineáris rendszerek elméletének kapcsolata

Az átfolyási elmélet 45 helyenként elkerülhetetlen. A szakkifejezések és definíciók vonatkozásában is l'odor Gij. könyvére támaszkodunk. Ezen túlmenően O. Levenspiel munkájára hivatkozunk, aki a lineáris és nemlineáris rendszereket elemzi reakciókinetikai, reaktortechnikai vonatkozásokban (5). A lineáris rendszer fogalmán olyan objektumot értünk, amelyben lejátszódó valamely folyamat esetében meghatározott x=x(t) bemenőjelhez (gerjesztés, inger) meghatározott у = y(t) kimenőjel (felelet ) tartozik oly módon, hogy a szuperpozíció elve érvényesül (1.a ábra). Amennyiben a bemenőjel és a kimenőjel kapcsolata időben állandó, úgy invariáns rendszerről lehet beszélni. A rendszerek egyenként lehetnek mechanikai, (hidraulikai), elektromos, kémiai, biológiai stb. rendszerek. A vizsgálat alapelve abban áll, hogy a rendszer bemenőjele (a továbbiakban <1erjesztés) és kimenőjele (a továbbiakban felelet) között kölcsönös és egyértelmű kapcsolat állapítható meg, és e kapcsolat a rendszer törvényszerűségeit jellemzi. Másszóval a vizsgált reaktor, műtárgy üzemi állapotban meghatározott jel, vagy jelrendszernek az alapfolyamatra történő „ráültetésével", illetve a jel vagy jel1. ábra. a = a rendszer vázlata, b = egységugrás függvénye, с = állandó amplitúdójú impulzus. d = impulzus felbontása két egységugrásfiiggvényre Fig. 4. a = diagram of the system, b = funetion of the unit jump, e = pulse of Constant amplitude, d = resolving of pulses into two unit jump functions Fig. 1. a = croquis du système, b = signa! échelon-unité, с = impulsión avec amplitude constante, d = décomposition de 1'impulsión en deux signaux échelon-unité Bild 1. a = Diagramm des Systems, b = Funktion des Einheitsprunqes, с = Impuls konstanter Grösse, d = Zerlegung des Impulses in zwei Einheitsprung-Funktionen