Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.4. Karászi Kálmán: Új anyagok és módszerek a védekezésben

6.4 űj anyagok és módszerek a védekezésben Karászi Kálmán

1 Az a tudományos és technikai forradalom, amelynek napjainkban részesei és átélői vagyunk, a műszaki tevékenység valamennyi területén, közöttük az árvízvédekezés módszereinek rohamos fejlődésében is érezteti hatását. Különösen erőteljessé tette az előrehaladást ebben a kérdésben az a körülmény, hogy az elmúlt 20 év során egymást követték a sok esetben katasztrófát is eredményező, nagy árvizek, melyek parancsolólag írták elő a hatékonyabb védekezési módszerek és anyagok alkalmazásának szükségességét. Az újfajta anyagok és módszerek alkalmazásának lényegében két alapvető indítéka volt: — a biztonsági követelmények növekedéséből származó, hathatósabb eljárások iránti igény, és — a munkaerő-bázis strukturális átalakulása, mely a nagy fizikai erőkifejtést igénylő, nagy tömegű munka végrehajtásának gépesítését követeli meg. E két indító okból eredően a védekezési tevékenység kapcsán új elemek jelentek meg — az árvizekkel összefüggő hidrológiai munkában, — az árvízi jelenségek feltárásában és megítélésében, — a védekezési anyagok és eljárások alkalmazásában, — a kiszolgáló tevékenység (hírközlés, világítás stb.) fejlődésében, — az árvízi tapasztalatok rögzítésében. Az előrelépés kiemelkedő időszaka volt az 1965. évi nagy dunai árvíz. Ekkor kerültek alkalmazásra először nagyobb terjedelemben az új típusú védelmi eljárások. Az 1970. évi tiszai árvízvédekezésnél ezeknek az eljárásoknak döntő része, már mint egyszer alkalmazott módszer elevenedett fel, amellett, hogy ez eddig még ki nem próbált módszerek is megjelentek.

2 Mielőtt az előzőekben már felvázolt fejezetek részletes tárgyalására rátérnék, általánosságban két lényeges momentumot szükségesnek tartok kiemelni: — Amellett, hogy az újszerű anyagok és eljárások kiterjedten kerültek alkalmazásra, a hagyományos módszerek változatlanul alapvető jelentőséggel bírtak. Fennálltak és előreláthatólag a jövőben is fenn fognak állni olyan körülmények, melyek a védekezésben a hagyományos módszerek felhasználását kiküszöbölhetetlenné teszik. 1 Karászi Kálmán mérnök, :t Középdimántiili Vízügyi Igazgatóság vezetője (Székesfehérvár) 2 Jelen cikk keretében áttekintést adunk azokról az eljárásokról és módszerekről, melyek nem tekinthetők hagyományosnak, akkor is, ha azokat az 1965. évi dunai árvíznél egyszer már kisebb, vagy nagyobb mértékben alkalmazták. Az ismertetés részben a szerző mindkét árvíznél szerzett saját tapasztalataira, részben mások tapasztalataira támaszkodik. Különösen sok tapasztalat leírását vettem át Sipos Béla (ÁBKSZ igazgató) kéziratából, s emellett értékes forrásmunkaként használtam a Tiszavölgyi árvíz 19/0 (OHV), Középtiszavidék, 1970, Körösvidéki Vízügyi Szemle, 1970/4. sz. és Tájékoztatás a Tiszántúli Vízgazdálkodásról, 1970 c. kiadványokat.